Vallás

A tordai vallásbéke üzenete Brüsszelben

2018. 01. 24.

A Magyar Unitárius Egyházzal együttműködve és annak felkérésére Brüsszelben, az európai parlament székhelyén rendeztek konferenciát és nyitottak tárlatot Sógor Csaba, Tőkés László és Winkler Gyula EP-képviselők.

Köszöntőjében Sógor Csaba az erdélyi tolerancia több évszázados hagyományát méltatta.

Míg Nyugat-Európában tűzzel-vassal próbálták vallásukat másra erőltetni a Habsburg uralkodók, addig Erdély a felekezeti béke földje volt – hangsúlyozta Farkas Emőd, az unitárius egyház főgondnoka.

Nyitóelőadásában Tőkés László örömét fejezte ki amiatt, hogy a három magyar erdélyi képviselő együtt rendezte meg a konferenciát és kiállítást, és közösen képviselhetik az erdélyi magyar protestáns egyházak által Kolozsváron és Tordán 2018. január 12–13-án felmutatott ökuménia szellemét. Emlékeztetett: „A történelemben ritkán fordul elő, hogy egy partikuláris esemény olyan egyetemes rangra emelkedjék, mint a vallásszabadságról szóló tordai vallásbéke. Kellő szerénységgel, de ugyanakkor egy uniós régió jogos büszkeségével állapíthatjuk meg, hogy ez a korszakos fontosságú törvény egyszerre tekinthető kimagasló transzilvanikumnak és hungarikumnak, ezzel együtt pedig európai és univerzális értéknek, amely méltó arra, hogy bekerüljön az UNESCO szellemi értéktárába.” Ezt szorgalmazva jelentette ki, hogy Budapesten a parlament ünnepi határozatba készül foglalni elődjének, az erdélyi országgyűlésnek az 1568-as ediktumát, hozzátéve: „erről a helyről is szorgalmazzuk és járjunk közben annak érdekében, hogy Bukarest is hasonlóképpen cselekedjék, az Európai Parlament pedig nyilvánítsa a törvényt kiemelt jelentőségű európai értéknek, továbbá január 13-át a vallásszabadság európai emléknapjának”.

Tőkés László  beszédében arra is figyelmeztetett, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság, a saját vallási, etnikai és kulturális identitáshoz való jog biztosítása soha sem tekinthető végleges állapotnak, hiszen mindenkor meg kell harcolni érte. „Még egészen közel állunk azokhoz az időkhöz, amikor Ceauşescu diktátor Romániájában s benne Erdély földjén a nacionálkommunista ateizmus nevében lábbal tiporták a vallási, az egyházi és a kisebbségi jogokat. Ez a sötét korszak mind a mai napig visszakísért a vallási béke és a tolerancia szülőhazájában” – mondotta.

A jelenleg világszinten tapasztalható keresztényüldözés, a vallási türelmetlenség és muszlim fundamentalizmus korában itt, Brüsszelben a keresztény európai hagyományokat tiszteletben tartva egy olyan Európáért küzdünk, amely megvédi és tovább viszi a kontinens vallási hagyományait és a tordai vallásbéke üzenetét – zárta szavait az erdélyi képviselő.

Molnár Lehel, a Magyar Unitárius Egyház levéltárosa történelmi visszatekintésében a 450 éves erdélyi vallásszabadság kezdeteit és korabeli európai környezetét elemezte. Míg a XVI–XVII. században a mai Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Nagy-Britannia területén kíméletlen vallási küzdelem zajlott, addig Erdély ebben a tekintetben „a béke szigetének” számított. 1571-ben például Báthory István katolikus fejedelem megerősítette püspöki tisztségében az antitrinitárius Dávid Ferencet.

1598-ig a katolikusokat külön rend szerint kezelték. Ekkor viszont a gyulafehérvári országgyűlés rögzítette a vallásszabadság alanyait, úgymint a négy erdélyi „recepta religiót”, köztük a római katolikust is, valamint az ún. megtűrt egyházakat. A tordai ediktum egyik különlegessége „a hit Isten ajándéka, mely hallásból lészen” biblikus tétel tiszta megfogalmazása, ami az evangélium szabad prédikálásának jogát és az erdélyi vallásbéke intézményesülését tette lehetővé.

Gyerő Dávid unitárius püspökhelyettes Angela Merkel német kancellár tavaly, Wittenbergben elmondott előadását idézte, mely az európai tolerancia és vallási türelem fontosságát hangsúlyozta. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen nagy jelentőséggel bírna, ha az Európai Unió is aláírná az Európa Tanács emberi jogi egyezményét (1953). A vallás megválasztása és mindennemű gyakorlása a román jogrendben is szavatolt, megvalósulása azonban sok kívánnivalót hagy maga után.

Az EU 2007-ben létrehozott Alapjogokért Ügynöksége (European Union Agency for Fundamental Rights) 2017-ben közölt jelentésében a vallásszabadság védelme nem jelenik meg külön fejezetként, és sajnos nem képzi az Unió tevékenységének kiemelt területét, ezen pedig változtatni kell – mondotta a püspökhelyettes.

Rüsz-Fogarasi Enikő kolozsvári egyetemi tanár a XVI. századi európai hatalmi viszonyokat, valamint a bevett és a tolerált vallások erdélyi rendszerét mutatta be előadásában. Európában a vallási türelem ott kezdődött, ahol a hatalom megoszlott az uralkodó és a rendek között.

Rácz Norbert Zsolt kolozsvári unitárius lelkész történelmi visszatekintésében az európai vallási küzdelmeket elemezte, de a tolerancia pozitív példáit is bemutatta. Minden vallás az egy és egyetemes Istenről szól, ezért meg kell találni a keresztények, zsidók és muszlimok közötti párbeszéd és együttélés lehetőségét – hangsúlyozta.

A kérdések rendjén Krivánszky Mikós, az Erdélyi Napló brüsszeli tudósítója a moldvai csángómagyarok iránti román állami toleranciára kérdezett rá. Sógor Csaba válaszában az Európa Tanács vonatkozó jelentését méltatta, amely némi változást mégiscsak hozott a csángók oktatási esélyeiben és a magyar nyelvoktatás tolerálásában Bukarest részéről.

Winkler Gyula EP-képviselő zárszavában reményét fejezte ki, hogy az EU számos nehéz megoldandó kérdés ellenére meg fog tudni újulni. A kelet–nyugati, észak–déli ellentéteket fel kell váltania az együttműködésnek, ennek viszonylatában a 450 éves tordai vallásbéke is a türelmet és elfogadást hirdeti.

A konferencia után Mairead McGuinness, az Európai Parlament alelnöke jelenlétében és beszédével megnyílt a tordai vallásbékét bemutató kiállítás. Az ír néppárti képviselőnő, utalva az észak-írországi vallási ellentétekre, nagyfokú empátiáról tett tanúbizonyságot a vallásszabadság kérdése iránt. Az EP vallási ügyekért is felelős alelnöke külön is kitért arra a szerepre, amelyet elődje, Tőkés László alelnökként játszott a Lisszaboni Szerződésnek a vallási párbeszédre vonatkozó 17. pontjának gyakorlatba ültetése terén, amikor is az elnökség határozata értelmében a vallásközi párbeszéd intézményes keretet nyert. Értékelve a korát messze megelőző tordai ediktumot, rámutatott arra, hogy miközben mind a mai napig vannak olyan vélemények, amelyek a vallás kérdését ki akarják iktatni a közéletből, ezzel szemben az erdélyi törvényhatározat megmutatta, hogy a tolerancia szellemében lehetséges a vallási ellentétek meg- és feloldása.

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója ünnepélyes formában átadta az EP alelnökének azt a dokumentumot, amelyben az erdélyi magyar és szász protestáns egyházak azt indítványozzák, hogy az Európai Parlament kiemelt jelentőségű értékként ismerje el a tordai vallásbékét, elfogadásának napját, január 13-át pedig nyilvánítsák a vallásszabadság európai napjává.

A kiállítást Bálint Robert Zoltán, az unitárius egyház közigazgatási előadótanácsosa mutatta be a jelenlévőknek.

 

A tordai vallásbéke jubileumának köszöntése

 

Múlt héten az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a jeles évfordulónak kijáró napirend előtti felszólalásban emlékeztem meg arról, hogy: „450 évvel ezelőtt, 1568. január 13-án, a jelenleg Romániához tartozó Erdélyben foglalták törvénybe a világon először az Európa alapvető értékei közé tartozó lelkiismereti és vallásszabadságot.

Január elején odahaza, Erdély fővárosában, Kolozsváron, valamint a történelmi jelentőségű törvény elfogadásának helyszínén, Tordán köszöntöttük példás módon a vallásszabadság kikiáltásának, valamint a Magyar Unitárius Egyház születésének négy és fél évszázados jubileumát. Az egykori esemény természetéhez illő módon és nagy horderejének megfelelően az erdélyi magyar, német és román egyházak, a protestánsok, a római katolikusok, a görögkeletiek és a görögkatolikusok együtt ünnepeltek. Klaus Iohannis államelnök külön közleményben köszöntötte és méltatta a világraszóló tordai törvényhatározatot.

Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök értékelése szerint: „A vallásszabadság törvénye Erdély egyik legértékesebb szellemi kincse.” Ugyanakkor „Erdély legnagyobb ajándéka az európai kultúra számára” – olvassuk az egyház évfordulói dokumentumában. Méltó tehát az 1568-as tordai ediktumról nemzetközi szinten is megemlékeznünk, Kolozsvár és Torda után Európa – egyik – jelenkori fővárosában, Brüsszelben is felmutatva Erdély eme egyetemes érvényű szellemi örökségét.

A történelemben ritkán fordul elő, hogy egy partikuláris esemény olyan egyetemes rangra emelkedjék, mint a vallásszabadságról szóló tordai vallásbéke. Kellő szerénységgel, de ugyanakkor egy uniós régió jogos büszkeségével állapíthatjuk meg, hogy ez a korszakos fontosságú törvény egyszerre tekinthető kimagasló transzilvanikumnak és hungarikumnak, ezzel együtt pedig európai és univerzális értéknek, amely méltó arra, hogy bekerüljön az UNESCO szellemi értéktárába. Hadd javasoljuk is ezt!

Ezzel együtt, üdvözölve, hogy Budapesten a Magyar Országgyűlés ünnepi határozatba készül foglalni jogelődjének, az erdélyi országgyűlésnek az 1568-as ediktumát, erről a helyről is szorgalmazzuk és járjunk közben annak érdekében, hogy Bukarest is hasonlóképpen cselekedjék, az Európai Parlament pedig nyilvánítsa a törvényt kiemelt jelentőségű európai értéknek, továbbá január 13-át a vallásszabadság európai emléknapjának – amiképpen ezt az erdélyi magyar és német-szász protestáns testvéregyházak közös ünnepi indítványukban kezdeményezik.

Visszatérve a tordai vallásbéke megszületésének korszakára: ami akkor Erdélyben történt, az egyenes folytatását jelenti a reformációnak, amelynek az 500. évfordulóját tavaly ünnepeltük. Ilyenképpen a vallásszabadság korabeli kinyilvánítása kimondottan a reformáció egyik áldott gyümölcsének, egyik legnagyobb eredményének tekinthető.

A nagy erdélyi reformátor, Dávid Ferenc a lutheri és a kálvini reformáció előző fázisain is végighaladt, és – egyedülálló módon – mindkét protestáns egyháznak a püspöki tisztségét is betöltötte, míg végezetre az unitárius egyház alapítója és püspöke lett. – Erre való tekintettel maga az unitárius egyház is egy igazi transzilvanikumnak számít. – Kimagasló személyisége – tanítása tartalmától, illetve radikalizmusától függetlenül – Luther Márton és Kálvin János reformátorokéhoz fogható, akik az egyedül üdvözítőnek hitt pápai/római egyházzal szembeni bátor kiállásukkal az Isten igéjén alapuló lelkiismereti szabadság és az Ő akarata szerinti ellenállás jogát hirdették, úgy, amiképpen Pál apostol hitte és cselekedte: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (ApCsel 5,29).  Ebben a személyi párhuzamban tekintve János Zsigmond, a széthulló Magyarország utolsó – koronázatlan – királya és a nyomában létrejövő Erdélyi fejedelemség első uralkodója a vallásszabadság győzelemre vitelében a Bölcs Frigyes választófejedeleméhez hasonló szerepet játszott, aki viszont a lutheri reformáció védelmében szerzett elévülhetetlen érdemeket.

A tordai ediktumot (1568) és Szent Bertalan éjszakájának vérfürdőjét (1572) alig négy esztendő választja el egymástól. A vallási türelmetlenség és a szakadatlan konfrontáció európai korszakában, el egészen a harmincéves háborúig (1618–1648), minden bizonnyal ettől a fájdalmas és tragikus sorstól mentette meg Erdélyt a tordai vallásbéke, és tette képessé arra, hogy „két malomkő között” őrlődve, a török és a Habsburg birodalmak szorításában talpon maradjon, és vallási sokszínűségét saját javára fordítva megvédje magát külső ellenségeitől.

Az augsburgi vallásbékétől (1555) elindulva közel száz esztendőbe telt, amíg a vesztfáliai béke (1648) a korabeli hatalmi viszonyok opportunitásának megfelelően Nyugat-Európában korlátozott szabadságot biztosított a protestáns felekezeteknek. Az erdélyi vallási tolerancia evangéliumi eszményének azonban ennél is hosszabb időre volt szüksége, míg több közbevetett állomáson át az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (1948) a gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadság általánosan érvényes alapvető emberi joggá érlelődött. Ebben a távlatban a tordai ediktum előhírnöke és megelőlegezője lett korunk nagy vívmányának, a vallási és kulturális sokszínűségnek, az egyházak demokratikus egyenjogúságának.

A lelkiismereti és vallásszabadság, a saját vallási, etnikai és kulturális identitáshoz való jog biztosítása azonban soha sem tekinthető végleges állapotnak. Mindenkor meg kell harcolni érte. Még egészen közel állunk azokhoz az időkhöz, amikor Ceauşescu diktátor Romániájában s benne Erdély földjén a nacionálkommunista ateizmus nevében lábbal tiporták a vallási, az egyházi és a kisebbségi jogokat. Ez a sötét korszak mind a mai napig visszakísért a vallási béke és a tolerancia szülőhazájában. Következésképpen jeles évfordulónknak mához szóló, komoly üzenete van országunkban.

És akkor még nem szóltunk a világszerte eszkalálódó vallási türelmetlenségről, az állampolitikai szinten gyakorolt vallási elnyomásról, a tovább élő ateista kommunizmusról, az iszlám fundamentalizmusról és a legsötétebb történelmi korokra emlékeztető keresztyénüldözésekről. A hely szelleme kötelez. A keresztény Európának, az Európai Uniónak és tagországainak, keresztény egyházaink ökumenikus közösségének együttes kötelessége és hivatása síkra szállni a lelkiismereti és vallásszabadságért. Erre késztessen és vigyen előre minket a mai emlékkonferencia és ünnepi kiállításunk.

 

Tőkés László

 

(Elhangzott Brüsszelben, az Európai Parlamentben 2018. január 23-án.)