Antikommunizmus

Tőkés László szerint igazságtétel nélkül az egykor elkezdődött rendszerváltozás nem vihető sikerre

2019. 02. 19.

2019. február 19-én délelőtt konferenciát tartottak az Európai Parlament brüsszeli székhelyén az Antall József nevét viselő épületszárnyban, Tőkés László erdélyi EP-képviselő irodája szervezésében. A minikonferencia arra kereste a választ, hogy harminc évvel a kelet-európai diktatúrák bukása után valóban véget ért-e a kommunista éra a kontinens ezen felében.

Bevezetőjében Szilágyi Zsolt, képviselőnk kabinetfőnöke köszöntötte az illusztris meghívottakat, a magyar, román és más nemzetiségű részvevőket, elmondva, hogy az 1989-es temesvári népfölkelés 30. évében több olyan rendezvény lesz, amelyen megidézik a múltat, elemzik a jelent és modellezik a jövőbeli megoldásokat. Az Európai Parlamentben kezdődő sorozat december 15-én ér véget majd egy nagyobb szabású temesvári mementóval. Megjegyezte a kerek évforduló kapcsán: a temesvári volt az elmúlt száz év azon pillanata, amikor a románok, magyarok és más nemzetiségűek együtt harcoltak a szabadságért.

A mai esemény házigazdája, Tőkés László konferencianyitó beszédében rámutatott, hogy a kelet- és közép-európai rendszerváltozás új fejezetet nyitott öreg kontinensünk történetében, és lehetővé tette a vasfüggöny, illetve a hidegháború által megosztott Európa újraegyesülését. Mégis, amikor januárban Bukarestben Romániát ünnepelték a soros uniós elnökség átvétele alkalmával, az ország és Európa nagyjainak fesztív beszédei kimerültek a szokványos politikai nagyotmondásban és az alkalomhoz illő eurokonform szövegek – ígéretek és elvárások – felmondásában. Szó sem esett arról, hogy az 1989-es temesvári népfölkelésből kibontakozott forradalommiként nyitotta meg Románia útját a szabad és demokratikus egyesült Európa felé. „Romániából nézve, illetve az Európai Unióban körülnézve méltán lehet hiányérzetünk annak láttán, hogy a rendszerváltó országok és az unió, valamint az utókor miként becsüli meg korszakváltó közös múltját, ezzel együtt pedig önmagát” – fogalmazott a püspök. Mint emlékeztetett, annak idején egy kis református temesvári gyülekezet vívta élet-halál harcát az ateista-kommunista Ceaușescu-diktatúrával és hírhedt titkosszolgálatával, a Securitatéval. Ráadásul saját klerikális diktatúrájával is szembe kellett szállnia, olyanokkal, akik a nyugati hittestvérek által adományként kapott bibliákat bezúzatták, hogy aztán vécépapírt gyártsanak belőlük.

Tőkés László hangsúlyozta, hogy a mostani rendezvény nem annyira az ünneplés, az évfordulói jubilálás, hanem sokkal inkább a számbavétel vagy éppenséggel a számonkérés alkalma akart lenni. „A nemes kezdetekről és reményekről nem szabad elfeledkeznünk, más szóval emlékeznünk kell arra, hogy honnan indultunk, nyíltan szembenézve azzal, hogy három évtized elteltével hová és mire jutottunk.” Véleménye szerint a kérdésekre adott válaszok nem megnyugtatók. A kezdeti reményekben és tervekben ugyanis csalódni kellett, mivel a temesvári népfelkelést kihasználva a Ion Iliescu nevével fémjelzett ellenforradalmi csoport egy olyan hatalmi diverziót és államcsínyt hajtott végre, mely végletes módon megakasztotta és eltérítette a romániai rendszerváltozást. Több évtizedes halogatást és obstrukciót követően végre meg kellene állapítani és ki kellene mondani az 1989-es diverziós és terrorisztikus eseményekkel kapcsolatos valóságot és igazságot. „Meggyőződéssel valljuk, hogy igazság– és jóvátétel nélkül országunk jelenlegi válságos állapota nem orvosolható, és az egykor elkezdődött rendszerváltozás sem vihető sikerre” – mondotta, kiemelve, hogy egy pillanatra sem szabad megfeledkezni a múlt század totalitárius rendszereinek ártatlan áldozatairól és gyászos tanulságairól, hogy az 1989-ben elkezdett haladva valóban együtt lehessen tovább építeni az „erős, egységes és versenyképes Európát”.

Gál Kinga fideszes EP-képviselő beszédében kiemelte: az elmúlt évtizedek alatt semmi sem változott Romániában, ahol ugyanolyan másodosztályú állampolgárokként néznek a magyarokra, mint korábban. Az elszenvedett veszteségek „újabb pofont jelentenek” a bizakodni merő erdélyi magyarság számára. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Temesvár nélkül nem valósult volna meg a határok légiesítése, nem hallathatná hangját a kisebbségi magyarság az Európai Parlamentben, és nem lenne annyi magyar állampolgár Erdély-szerte, sem magyarországi támogatás számukra. „Éberségre, emlékezésre és az erdélyi magyar közösség jussának megőrzésére tanít Temesvár, amely a ki nem apadó remény szimbólumává vált” – tette hozzá az erdélyi származású politikus.

Tunne Kelam észt néppárti EP-képviselő a maga részéről megdöbbenését fejezte ki, hogy a román politikai rendőrség – amely a végsőkig védett egy gyilkos rezsimet – mindmáig nem volt elítélve morálisan és politikailag. Nem kérték számon a véreskezű kommunistákon az eltérített forradalmat. De más országokban is működik még a kettős mérce, noha az Európai Parlament határozatai elvi szinten egyenlőként kezelik a kommunizmust és a nácizmust.

Cătălin Regea – annak a Temesvár Társaságnak az alelnöke, amely civil szervezetként 1990 tavasza óta azért küzd, hogy a temesvári forradalom szellemisége, lángja továbbra is érvényesüljön a romániai közgondolkodásban, politikában – felszólalásában a harminc évvel ezelőtt történtek kronológiája mellett érzékletes tablóját adta mind a mai, mind a közelmúltbeli romániai valóságnak. A forradalmi lyukas román zászlót felmutatva idézte fel az egykori eseményeket, megfogalmazva a mai polgári demokratikus társadalom elvárásait, mert – mint mondta – a forradalom elindítóinak és mártírjainak követelései mindmáig csak részben teljesültek. Románia nem tudott megszabadulni az átkos rezsim örökségétől, pedig megvolt rá az esélye. De ma még azt sem tudjuk, noha tudni akarjuk, hogy kik adták ki a lőparancsot 1989-ben…

A továbbiakban az 1989-es Temesvári Emlékbizottság egyes tagjai szóltak hozzá a konferencia témájához. Tőkés István az emlékezés fontossága kapcsán fogalmazta meg a célt: az igazság rögzítését, egy teljes kép kirajzolását – a majdani történelemhamisítást is megelőzendő. A román–magyar összefogásra azért van szükség, mert nem egymás ellen kell harcolni, hanem egymásért. Tolnay István is elégedetlenségét fejezte ki, hogy harminc év után sincs sok minden tisztázva, ráadásul Romániában a nemzeti kisebbségek jogai is nap mint nap csorbulnak. Szerinte ma már újabb generációt kell bevonni a feltárásba, igazság- és jóvátételbe. Balaton Zoltán is szorgalmazta a történelmi tények valós felmutatását, illetve a „rendcsinálás és rendbetétel” minden irányát és formáját. Borbély Zsolt Attila hozzászólásában abból indult ki, hogy „mi nem ilyen lovat akartunk”, majd a magyar és európai baloldal felelősségére és bűnrészességére mutatott rá a negatív folyamatok átmentése és prolongálása terén. Szilágyi Zsolt konzekvenciája ez volt: Közép-Európa népei nem egymás ellenében, csakis egymást segítve lehetnek sikeresek, „Temesvár 1989” is ezt igazolja. Dsida Jenőnek a temesvári magyar főiskolások 1988-as (hamar betiltott) versműsorában elhangzott verséből idézett: „Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.”

Tőkés László rövid zárszavában megfogalmazta a konferencia jelen idejű üzenetét: mindent meg kell tennünk, hogy ne lopják el teljesen a forradalmat az erre törekvők.

In memoriam Temesvár 1989

Konferencia, Brüsszel, 2019. február 19.

Mementó: Temesvár, 1989

Idén január 10-én este, a bukaresti Ambasador szálloda magányában volt alkalmam a televízióban megtekinteni az európai uniós elnökség Románia általi átvételének grandiózus ünnepségét. Miközben jómagam a másnapi szekusperemre készültem, amelynek keretében Filip Teodorescu és Ioan Talpeş volt magas rangú román titkosszolgálati vezetők abszurd vádaskodásaival szemben kellett megvédenem a becsületemet, az ünneplő román politikai elit és a brüsszeli főméltóságok körében, Viorica Dancilă miniszterelnök és Jean-Claude Juncker társaságában nem kis meglepetéssel fedeztem fel Adrian Năstase és Adrian Severin rovott múltú volt miniszterelnök, illetve külügyminiszter személyét. Európai képviselőként és volt temesvári lelkipásztorként jobb szerettem volna magam is a Román Atheneumban ünnepelni Románia európai unióbeli sikerét, de még inkább – bár az említés szintjén – arról is hallani, hogy az 1989-es forradalom miként nyitotta meg Románia útját a szabad és demokratikus egyesült Európa felé. Minderről azonban szó sem esett, hanem országunk és Európa nagyjainak fesztív beszédei kimerültek a szokványos politikai nagyotmondásban és az alkalomhoz illő eurokonform szövegek – ígéretek és elvárások – felmondásában.

Európa újabb kori „tavaszának” a 30. évében vagyunk. A kelet-közép-európai rendszerváltozásra tekintünk vissza, mely új fejezetet nyitott öreg kontinensünk történetében, és lehetővé tette a vasfüggöny, illetve a hidegháború által megosztott Európa újraegyesülését. Legutóbbi, pozsonyi csúcstalálkozójukon méltán emlékeztek meg erről a visegrádi országok vezetői és Angela Merkel kancellár.

Romániából nézve, illetve az Európai Unióban körülnézve azonban méltán lehet hiányérzetünk annak láttán, hogy a rendszerváltó országok és az Unió, valamint az utókor miként becsüli meg korszakváltó közös múltját, ezzel együtt pedig önmagát. A posztkommunista Romániában, valamint a rossz emlékű Karl Marx felmagasztalásában cinkos Európai Unióban lelkiismereti mementóként hangzik a figyelmeztetés: Emlékezzetek 1989-re! Emlékezzetek Temesvár szabadító karácsonyára! Az Európai Parlament által 2009 áprilisában kimondott, korszakos határozati nyilatkozat értelmében egy pillanatra se feledkezzetek meg a múlt század totalitárius rendszereinek ártatlan áldozatairól és gyászos tanulságairól – hogy az 1989-ben elkezdett „rögös úton” haladva valóban együtt építhessük tovább az „erős, egységes és versenyképes Európát”.

Mai brüsszeli megemlékezésünk és konferenciánk is ezt a célt szolgálja. Azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Amint a címben olvassuk: In memoriam Temesvár / Timişoara / Temeschwar 1989!

Annak idején egy kicsiny református – protestáns – temesvári gyülekezet vívta élet-halál harcát az ateista-kommunista Ceauşescu-diktatúrával és hírhedt titkosszolgálatával, a Securitatéval. Ami azonban ennél is szörnyűbb volt, az az, hogy saját klerikális diktatúrájával, nevezetesen Papp László opportunista püspökével is szembe kellett szállnia, aki – egyebek mellett – arról híresült el, hogy a nyugati testvéregyházak adományából származó, mintegy tízezer magyar nyelvű bibliát megsemmisítés végett a hatóságoknak adott át. A papírmalomban beőrölt bibliákból készült vécépapírtekercsek ügye pedig óriási nemzetközi botrányba torkollott. A kommunista hatóságok erre fel megfélemlített és gerinctelen magyar protestáns és román ortodox főpapok sorát küldték ki nyugatra és Amerikába, hogy cáfolják a bibliák bezúzását alátámasztó, tárgyszerű és kézzelfogható bizonyítékokat, illetve híreket, amelyek elsőrenden Havadtőy Sándor emigráns connecticuti teológusnak köszönhetően jutottak nyilvánosságra.

Ebből a meggyalázott Bibliából idézem Péter apostol szavát, azt az igét, amely temesvári ellenállásunk idején vezérelt bennünket: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (ApCsel 5,29). Amikor ezt mondták az apostolok, a főpapok és a szadduceusok szabadon bocsátották őket a börtönből.

Szabadulásunk 30. évfordulóján ezzel az apostoli igével köszöntöm konferenciánk tisztelt és szeretett részvevőit, köztük is mindenekelőtt a távolról jötteket, erdélyi – temesvári és nagyváradi – vendégeinket, külön is a Temesvári Emlékbizottság tagjait, akik egykor maguk is cselekvő és örvendező részesei lehettek a kommunista diktatúra bukásának. Testvéri szolidaritással üdvözlöm román Testvéreinket, akik a Temesvár Társaság képviselőiként – velünk együtt – folytatják küzdelmüket a tovább élő kommunizmus ellen. Ugyanez a szolidaritás kapcsol össze az egykori rendszerváltozás külföldi harcosaival. Előadóink között üdvözölhetem Észtországból Tunne Kelam és az Erdélyből származó Gál Kinga európai képviselőket, Cătălin Regea, a Temesvár Társaság alelnöke és Tőkés István, a Temesvár Emlékbizottság tagja társaságában. Köszönet illesse őket szolgálatukért!

Végezetre – amint már utaltam reá – azt kívánom kihangsúlyozni, hogy mostani rendezvényünk nem annyira az ünneplés, az évfordulói jubilálás, hanem sokkal inkább a számbavétel vagy éppenséggel a számonkérés alkalma akar lenni. A címbeli mementó elsőképpen azt jelenti, hogy a nemes kezdetekről és reményekről nem szabad elfeledkeznünk, más szóval emlékeznünk kell arra, hogy honnan indultunk, nyíltan szembenézve azzal, hogy három évtized elteltével hová és mire jutottunk. Ezen kérdésekre adott válaszunk egyáltalán nem mondható megnyugtatónak. Tömören fogalmazva megállapíthatjuk, hogy: az elemi spontaneitással kirobbanó temesvári népfelkelés országos forradalommá való kiszélesedése nyomán a Ion Iliescu nevével fémjelzett ellenforradalmi csoport egy olyan hatalmi diverziót és államcsínyt hajtott végre, mely végletes módon megakasztotta és eltérítette a romániai rendszerváltozást. Amint ezt Mădălin Hodor és társai közös petíciójukban követelik: több évtizedes halogatást és obstrukciót követően az ún. forradalmi dosszié büntetőügyi eljárásában végre meg kell állapítani és ki kell mondani az 1989-es diverziós és terrorisztikus eseményekkel kapcsolatos valóságot és igazságot. Meggyőződéssel valljuk, hogy igazság– és jóvátétel nélkül országunk jelenlegi válságos állapota nem orvosolható, és az egykor elkezdődött rendszerváltozás sem vihető sikerre, amiért mi is mindnyájan meghátrálás nélkül harcolunk, és amiben állhatatosan reménykedünk.

Brüsszel, 2019. február 19.

Tőkés László

 EP-képviselő

volt temesvári lelkipásztor