Egyéb

Tőkés László szerint a nemzeti erők egyesítésére van szükség

2019. 03. 26.

Az Erdélyi Magyar Néppárt március 23-án Nagyváradon, a filharmónia koncerttermében tartotta 6. Országos Küldöttgyűlését. Ezen Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az EMNP védnöke is részt vett.

Köszöntőbeszédében üdvözölte a honi, a dél-tiroli és a Kárpát-medencei meghívottak, valamint a kongresszusi küldötteket, majd vázolta az erdélyi magyar nemzeti-polgári erők eddigi törekvéseit és jelenlegi politikai helyzetét. Úgy vélte: az EMNP politikai mozgástere Bukarest, Budapest és Brüsszel hármas szorításában beszűkült. A párt az RMDSZ helyzeti előnyének kényszerű tudomásulvételével kell megtalálja helyét az erdélyi, az össznemzeti és nemzetközi küzdőtéren, az autonómiaharcban.

Tőkés László felidézte: a néppártosok már 1990 óta a Fidesz partnereiként tevékenykedtek, akkor is, amikor ebből semmilyen előnyük nem származott, amikor mások Gyurcsánnyal és a szocialistákkal, megint mások pedig a Jobbikkal ápoltak kapcsolatokat. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek a legutóbbi RMDSZ-kongresszuson tett kijelentését, mely szerint semmi sem fogadható el, ami az RMDSZ-t gyengíti, árnyalni volt kénytelen, hiszen az alakulatot „nem más, hanem önmaga gyengíti, amikor is Magyar Polgári Pártot bekebelezni, az Erdélyi Magyar Néppártot pedig kizárni igyekszik a magyar politikai életből”. Az RMDSZ-nek nem Bukaresthez kellene igazodnia, hanem például a két magyar párttal választási koalíciót alkotva kellene elindulnia az európai parlamenti választásokon – mondotta.

Tőkés László óva intette a küldötteket attól, hogy elragadja őket a „mozgalmi hév” vagy a „tehetetlenségből fakadó frusztráció”, és „önkritikára képtelenül mindenért a leköszönő elnökséget hibáztassák”. Úgy vélte: tetszetős a változás, a megújulás, a fiatalítás jelszava, de a párt politikai irányvonalán nincs mit változtatni. A fiatalítás önmagában nem, csak többletértékekkel együtt vezethet eredményre – fogalmazott.

„Töretlenül folytatnunk kell a kisebbség-, illetve nemzetpolitikai rendszerváltozást, követve a közösségi önrendelkezés és a határok fölötti nemzetegyesítés kettős stratégiáját” – mondotta a püspök, ezen törekvések egyik letéteményesének nevezve az EMNP-t. Hozzátette: csak egyetérteni lehet a néppártiak azon igyekezetével, hogy az MPP-vel való kapcsolat rendezésével az erdélyi magyar nemzeti erők egyesítését megvalósítsák.

Tőkés László méltatta, hogy a magyar kormányzat a határokon túlra is kiterjesztette a nemzeti együttműködés rendszerét, s maga is a legszélesebb körű összefogást szorgalmazta, kijelentve: „A Fidesz–KDNP-kormány határon túli gazdaságfejlesztési, családvédelmi, egyetemépítő és sportpolitikájának, az európai migrációs válság elleni és nemzetvédelmi küzdelmének nemcsak haszonélvezői, hanem elkötelezett támogatói és részesei kívánunk lenni.”

A küldöttgyűlés szoros verseny Csomortányi Istvánt, az alakulat Bihar megyei szervezetének addigi elnökét választotta meg az Erdélyi Magyar Néppárt új országos elnökének a leköszönt Szilágyi Zsolt helyébe. Alelnökök László György, Kolcza István, Pálosi Csaba, Toró T. Tibor, Vinczellér Árpád és Zatykó Gyula lettek.

Tőkés László beszéde az Erdélyi Magyar Néppárt országos küldöttgyűlésén

Tisztelt Küldöttgyűlés! Kedves Testvéreim! Kegyelem néktek és békesség Istentől!

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében és az Erdélyi Magyar Néppárt védnökeként, a tanács és a párt partneri szövetségének jegyében üdvözlöm az országos küldöttgyűlés tagjait és vendégeit. Kiemelten a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt vezetőit: Izsák Balázs és Mezei János elnök urakat, az erdélyi nemzeti-polgári-autonomista politika zászlóvivőit, és ebben a minőségükben a mi természetes szövetségeseinket.

Azzal a gondolattal, hogy az egyeduralomra törekedő hivatalos érdekképviseletünk, az RMDSZ árnyékában állandó veszélynek vagyunk kitéve, külső befolyások és megosztó törekvések hatásának, illetve belső gyengeségeink, ellentéteink miatt, melyek némelykor válságos helyzetbe sodornak bennünket, s melyek leküzdésére törekszünk a mai napon is, a pártosságon felül álló nemzeti érdekeink elsőbbsége tudatában adom elő üdvözletemet, köszöntésemet. Ennek a szándéknak az összefüggésében és szellemében hadd emlékezzem meg a Reform Tömörülésről – a hajdani RMDSZ-platformról – létrejöttének 25. évfordulóján, örökös elnökével, Toró T. Tiborral az élen, arról a Reform Tömörülésről, mely tisztességesen, következetesen képviselte a nemzeti önrendelkezésen alapuló erdélyi politikát, és előfutára lett a 2003-ban megalakult autonómiamozgalmunknak, majd a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrejöttének, továbbá a választás szabadságát meghirdető Magyar Polgári Pártnak, és az autonómiapolitikát töretlenül tovább vivő Erdélyi Magyar Néppártnak, melyek mindmáig őrzik nemzeti politikánk folytonosságát.

Harminc évvel ezelőtt Temesváron nyílott meg az út előttünk a magyar nemzeti érdekérvényesítésre. Az nem lehet, hogy három évtized után az akkor elkezdődött demokratikus rendszerváltozás nyújtotta egyedülálló lehetőséget végképp elszalasszuk, és a román nacionálkommunista visszarendeződés áldozatául essünk. Töretlenül folytatnunk kell a kisebbség-, illetve nemzetpolitikai rendszerváltozást a közösségi önrendelkezés, valamint a határok fölötti nemzetegyesítés kettős stratégiája mentén. Ennek a politikai törekvésnek egyik letéteményese az Erdélyi Magyar Néppárt. Sajnos azt látjuk, hogy Bukarest csak az RMDSZ-szel tárgyal, az erdélyi magyarság megosztására törekedve, ezáltal szorosan magához láncolva a hivatalos érdekképviseletet.

Legutóbb a kolozsvári RMDSZ-kongresszuson az MSZP képviselője kijelentette, hogy az erdélyi magyarság egyetlen legitim képviselőjeként az RMDSZ-t ismeri el. A Semjén-doktrína szerint „semmi sem fogadható el, ami az RMDSZ-t gyengíti”. Nyilvánvaló, hogy az RMDSZ-t nem más, hanem önmaga gyengíti, amikor is az MPP-t bekebelezni igyekszik, az EMNP-t pedig kizárni az erdélyi magyar politikai életből, elmulasztva, visszautasítva az általunk szorgalmazott széleskörű nemzeti összefogást. Itt van – a jó példa okáért – a 2007-es és a 2009-es európai parlamenti választások esete. Akkor, együtt, összefogással három-három képviselőt sikerült bejuttatni az Európai Parlamentbe. Mindenképpen az összefogás kiváló példái ezek a választások. Ehelyett az RMDSZ saját pártérdekeinek rendeli alá azt a nemzeti érdeket, hogy minél több európai képviselőt juttassunk be az európai törvényhozásba…

Nem kérdés, hogy nekünk kezdettől fogva természetes szövetségesünk Orbán Viktor, a nemzet miniszterelnöke által vezetett Fidesz. Mellette állottunk akkor is, amikor ez nem vált előnyünkre. Akkor is, amikor a romániai magyar uralkodó érdekképviseleti szervezet azonos közelségbe pozicionálta magát a nemzetrontó Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányokkal. Akkor is, amikor még az RMDSZ bihari elvtársai Nagyváradon cimboráltak Gyurcsány Ferenccel és delegációjával. Akkor is velük tartottunk, amikor egyes politikai csoportosulások itt, Erdélyben is, a Jobbik felé kacsingattak, és Tusnádfürdő mellett, Gyergyószentmiklóson vertek tábort. A Fidesz–KDNP-kormány határon túli, gazdaságfejlesztési, családvédelmi, egyetemépítő és sportpolitikájának, európai migrációs és nemzetvédelmi küzdelmének nemcsak haszonélvezői, hanem elkötelezett támogatói és részesei vagyunk és kívánunk lenni. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács erdélyi irodahálózata keretében működő Néppártnak elévülhetetlen érdemei vannak az újrahonosítás és a határon túli magyarok nemzeti választásokon való részvétele megszervezésében. Elég, ha a levélszavazatok összegyűjtésére gondolunk. Hasonlóképpen az agrárfejlesztési együttműködés terén Csomortányi István vezetésével elért eredményekre, a szoros együttműködésre a székelyföldi munkatársainkkal.

A Fidesz nemzeti együttműködési rendszerének a határon túlra való kiterjesztésével a széleskörű összefogás tekintetében csak egyetértenünk lehet, azonban azt is meg kell rögtön mondanom, hogy kettőn áll a vásár. Hiába szeretnénk összefogni, hogyha nincs hozzá fogadó fél. Tavaly januárban autonómianyilatkozatot írtak alá erdélyi magyar pártjaink, amint tudjuk, de a folytatás elmaradt. Sőt, annyira nem él ennek az együttműködésnek a szelleme, hogy a Magyar Polgári Párt egyik képviselője egyedül volt kénytelen benyújtani az autonómiatörvény-tervezetet a román parlamentnek. Még saját pártjának akkori elnöke is magyára hagyta. De elmondhatjuk, hogy mi a kisebbségvédelmi európai kezdeményezés mellé kéretlenül is odaálltunk, az összefogás jegyében. Nem is beszélve az SZNT nemzeti európai régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezéséről, mely a továbbiakban is teljes összefogást igényel. Hadd tegyem hozzá, hogy az Európai Parlamentben a Fidesz–KDNP színeiben is megmaradtam erdélyi képviselőnek, és az EMNT–EMNP politikájának  közvetlen és megalkuvás nélküli képviselőjeként tevékenykedem közelgő mandátumom végéig, nem is beszélve arról a közös küzdelemről, amelyet a magyar néppárti küldöttség keretében a migrációs válság és a nemzeti érdekvédelem ügyében folytattam.  Kár, hogy most az EP-választások terén az erdélyi nemzeti összefogás újból csorbát szenved. A példákat tovább sorolhatnám. Megismétlem: kettőn áll a vásár. Az RMDSZ-nek szakítania kellene egypártrendszeri beidegződéseivel, és csak egyetérteni lehet azzal a törekvéssel, amelyet Szilágyi Zsolt elnök úr is szorgalmaz, hogy a Magyar Polgári Párttal való kapcsolat rendezésével a nemzeti erők egyesítésére van szükség.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

A fennálló politikai helyzetben, Bukarest–Budapest–Brüsszel hármas meghatározottságában, az úgynevezett reálpolitikai okok miatt beszűkült politikai mozgásterünk szorításában, az RMDSZ helyzeti előnyének kényszerű tudomásulvételével kell megtalálnunk helyünket, szerepünket az erdélyi és az össznemzeti politikában, anélkül azonban, hogy a „mozgalmi hév” vagy a tehetetlenségünkből fakadó frusztráció voluntarizmusa elragadna. Anélkül, hogy a kedvezőtlen külső okok és körülmények figyelmen kívül hagyásával egymást okolnánk, belső ellentéteket támasztanánk és egymásra támadnánk. Anélkül, hogy Partium és Székelyföld között mesterséges ellentéteket támasztanánk. Anélkül, hogy önkritikára képtelenül saját megyei, széki gyengeségeinket ne látnánk, ezzel szemben viszont éles kritikai érzékkel mindenért mást – példának okáért az elnökséget – hibáztatnánk, és hogy kudarcainkért egyedül az elnököt okolnánk.

Tetszetős jelszavak a változás, a megújulás, a fiatalítás. Politikai irányvonalunkon azonban, úgy ítélem, nincs mit változtatni. Megújulásra pedig nemcsak az elnökségben, hanem bennünk, magunkban és területi szervezeteinkben is szükség van. A fiatalítás azonban csak többletértékekkel együtt, s nem önmagában vezethet eredményre. A nemes, jobbító szándékát mindenkinek osztom, nemes elégedetlenségük kiváltó okait azonban bűnbakkereső elfogultság egyedül az elnök személyében és az elnökségben látni. A „lázadókat” éppen hogy felelősség terheli mindezekért, mint engem magam is. Hogy van-e erkölcsi alapjuk a teljes tagadásra és borításra? Ha egymás közt meghasonlunk, jó választásról nem beszélhetünk. Legfeljebb azoknak szerezhetünk örömöt, akik a kárunkat akarják. Az EMNP-nek megerősödve kellene kikerülnie ebből a helyzetből, ebből a tisztújításból.

Védnökként nem irigylem Kövér László házelnök, az MPP védnöke helyzetét. Csak alapvető értékeink és nemzeti egységünk megőrzésével érdemes megőriznünk ezt a tartalmas tisztséget.

Erdély minden előtt – én is vallom ezt a Magyarország minden előtt! jelszóból ihletődött kívánalmat. Székelyföld és Partium minden előtt – hadd tegyem hozzá. Ezzel az imádságos óhajtással és kívánsággal kívánok áldásos tanácskozást!

Tőkés László

(Elhangzott Nagyváradon, 2019. március 23-án.)