Vallás

A reformáció 500 évéről Brüsszelben – a Partiumi Keresztény Egyetem kórusának fellépése

2017. 11. 22.

A 2017-ben rendezett, a reformáció 500 évére emlékező rendezvények sorába illeszkedő konferenciát tartottak Brüsszelben november 22-én. A Tőkés László EP-képviselő irodája által szervezett rendezvényre a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) énekkara, valamint az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület héttagú küldöttsége is meghívást kapott.

Megnyitó beszédében Tőkés László visszatekintett azokra, a XX. századi történelmi példákra és esetekre, amikor is az egyház élesen szembekerült kora totalitárius elnyomó rendszereivel, nevezetesen a nemzeti szocializmussal és az ateista kommunizmussal, és az ilyenképpen kialakult casus confessionis hitvallási kényszerhelyzetében vagy megalkudott az adott rezsimekkel, vagy hitének bátorságával emelte fel szavát azok ellen. Luther Mártonnak a pápai és a császári hatalommal szembeni halálmegvető kiállása, valamint Kálvin Jánosnak a zsarnokkal szembeni ellenállás jogosságát hirdető ius resistendi elve, nem utolsó sorban pedig a magyar protestantizmus, illetve az erdélyi református fejedelemség korszakos küzdelme az oszmán hódítással és a Habsburg elnyomással és ellenreformációval szemben számunkra is követendő példa korunk kihívásai, a tovább élő kommunizmus és a globális-totális hatalmi rendszerek fenyegetései közepette. Ezen hitvallási helyzetben (status confessionis) „az Isten iránti engedelmesség és lelkiismeretünk szava elől nem szabad kitérnünk, hanem hitünk megvallásával és következményeinek vállalásával kell protestálnunk a Gonosz, az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen, illetve hitet tennünk (pro testo) isten akaratának elsőbbsége mellett” – mondotta a püspök.

Hannu Takkula finn EP-képviselő a reformáció és a finn nemzettudat szerves kapcsolatát hangsúlyozta. Elválaszthatatlan kapcsolatról van szó: az anyanyelv térnyerése és a finn nemzettudat kialakulása elképzelhetetlen a reformáció nélkül. „Mi, finnek ugyanakkor a függetlenségünk századik évfordulóját is ünnepeljük ebben az évben, s a két évforduló erősíti és kiegészíti egymást” – fejtette ki.

A reformáció fájdalomban született – indította előadását Hafenscher Károly, a magyar kormány évfordulós rendezvényeit összehangoló miniszteri biztos, majd így folytatta: a kormányzat éves programja az egyetemes kereszténység és a reformáció magyar haladó hagyományait kívánja bemutatni a nagy nyilvánosság előtt, ezért indították útjára az egész éves rendezvénysorozatot. A természetesség és az eredményesség értékeit hirdette a reformáció, s ennek ma is érvényes üzenete van: rendet kell rakni a lélek mélyén, és akkor a környezetünkben és közösségeinkben isrend lesz. Az egyház egysége ma azt a küldetést jelenti, amelyet Európában a kereszténységnek be kell töltenie. Nekünk, magyaroknak a reformáció kultúra- és nyelvteremtő, közösség- és nemzetmegtartó erőt is jelent – mutatott rá a magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának elnöke.

Tunne Kelam észt néppárti képviselő a XVI. században főleg rurális környezetben élő észtek történelmében korszakalkotónak nevezte az Új Testamentum észt nyelvre való lefordítását a nemzettudat kifejlődése szempontjából. A teljes Biblia észt nyelven való megjelentetése egy hosszú folyamatot indított el, a nemzeti öntudat kialakulásához járult hozzá, amely bár jóval később, de megalapozta az észtországi kommunizmus bukását jelentő „éneklő forradalmat”.

Ref500_Brusel-1_2017-11-22_994

A Londonból érkezett újságíró, David Campanale történelmi szabadságértelmezéseket felidézve érzékeltette, hogy országában vagy Németországban vagy Oroszországban mennyire különbözik az, hogy mit szabad és mit enged meg a jog. Véleménye szerint a reformáció a politika értelmezését is, de természetesen a katolikusoknak a politikához és közélethez való viszonyulását is megváltoztatta. A mai Magyarország egy „európai reformáció” élén áll, amely arra irányul, hogy Európa visszatér saját gyökereihez és keresztény alapjaihoz, hagyományaihoz. Orbán Viktor nemrég elmondott beszédét idézte, melynek értelmében a magyar kormányzat előtt álló kihívás az, hogy elmélyítse az általa képviselt politika szellemi és lelki alapjait. Ez viszont egybecseng a reformáció üzenetével, amely a világos, tiszta alapokat, az egyszerűséget és a hatékonyságot tartotta fontosnak –mondta a BBC munkatársa.

Hitünkből értékek következnek – idézte a tanácskozást moderáló Szilágyi Zsolt a Németh Zsolt által nemrég publikált könyv címét, az Országgyűlés külügyi bizottsági elnökének adva át a szót. „Az igazságot nem kilóra mérik”, kezdte előadását a magyarországi politikus, ugyanakkor az védelmet ad a hozzá hűségeseknek. A reformáció semper reformanda elve állandó megújulást jelent, s ez a politikára is igaz. A reformáció, amely egész Európát megújította, a magyar széttagoltság idején, a XVI-XVII. században összekötötte a nemzetet, és ma is erős megtartó erő számára. A peregrináció, a nyugati egyetemeken való tanulás, majd a tudással való hazatérés mintegy húszezer  magyart érintett a reformáció korában. Elődeink példája is arra kötelez, hogy mondandónkat, üzenetünket európai összefüggésben is értelmezhető módon fogalmazzuk meg, vonta le a politikai következtetést Németh Zsolt.

Hermán M. János teológiaprofesszor moldvai reformátusokkal kapcsolatos kutatásainak bemutatásával érzékeltette, milyen átfogó és széleskörű volt a reformátorok egykori tevékenysége és annak kihatása. A moldvai reformáció egyik időszerű üzenete az, hogy legyünk türelmesek, toleránsak, és szeressük a szórványban élő kisebbségeket – zárta előadását az egyháztörténész.

A tordai vallásbéke 450. évfordulójának a küszöbén állunk, s az erdélyi reformáció gazdag örökségének a feltárását folytatjuk az új évben – mondta zárszavában Tőkés László.

A tanácskozás ünnepélyes keretéül szolgált a PKE nemzetközileg is elismert énekkarának alkalmi fellépése, Kovács Gábor karnagy vezényletével.

A brüsszeli utazócsoport látogatása első napján Csáky Pál felvidéki és Laima Liucija Andrikiene litván néppárti képviselőkkel találkozott, a következő napokon pedig Brüsszel nevezetességeivel ismerkedett meg.

Ref500_Brusel-3_2017-11-22_994

A reformáció öröksége

 

A múlt század totalitárius rendszerei minden addiginál élesebben vették fel a – mindenkori – hatalomhoz való viszonyulás kérdését. A válságos történelmi katasztrófákhoz vezető nemzeti szocializmus és ateista kommunizmus a krisztusi erkölcs alapján álló keresztény egyházakat is kemény próba elé állították.

Miközben a német evangélikusok többsége kénytelen-kelletlen a náci rezsimet támogató Deutsche Christen mozgalomhoz csatlakozott, egyedül a Dietrich Bonhoeffer körül felálló Hitvalló Egyház mert nyíltan szembeszállni az istentelen hitleri rendszerrel. A vörös hatalommal megalkuvó „hivatalos egyházzal” és „békepapjaival” szemben szintén kevesen voltak azok, akik a kommunista diktatúrával nyíltan szembe mertek szegülni.

A totalitárius önkényuralmi rendszerek tagadásán, illetve a demokratikus alapértékeken alapuló Európai Unióban méltó és szükséges, hogy az 500 éves reformációról megemlékezzünk, és rendkívüli szerepét és jelentőségét földrészünk, nemzeteink és az egész világ életében és történelmében felmutassuk. A földünket fenyegető jelenkori veszélyek és kihívások közepette, az újabbkori hatalmi koncentráció, a tovább élő kommunizmus és az új totális-globális fenyegetettségek, valamint a századunkban is folytatódó világnézeti, ideológiai, vallási és háborús konfrontációk körülményei között tanulsággal tekinthetünk vissza Luther Márton és reformátortársai példájára, illetve a reformáció által elindított azon változásokra, melyek forradalmi módon alakították át Európa vallási, szellemi, társadalmi és politikai arculatát, hosszú távon lévén kihatással egész földrészünk fejlődésére – el egészen a jelenkorig.

Engedjék meg, hogy mai konferenciánk bevezetéseképpen kimondottan a hitbeli meggyőződésnek arról az erkölcsi forradalmáról szóljak, amely nagy reformátoraink magatartását jellemezte, és amelynek ezáltal ők maguk elindítói voltak. Az ilyenkor megszokott társadalmi, gazdasági, politikai körülmények elemzése helyett egyetlen fontos tényezőt emelek ki, éspedig a Solus Christus és a Sola Scriptura reformációi alaptételekben megfogalmazódó hitbeli engedelmességet, mely a bibliai isteni kijelentésen alapuló magatartásra és cselekvésre indította Luther Mártont, Kálvin Jánost és követőiket.

Az egyházi és világi hatalmat magába egyesítő cézáropápizmus elleni fellépés paradigmatikus példáját nyújtotta Luther Márton azáltal, hogy V. Károly, a császár és X. Leó, a pápa ellenében az 1521-es wormsi országgyűlésen bátran kimondta: „Itt állok, másként nem tehetek.” Hozzá hasonlóan, nála is radikálisabb módon hirdette meg a ius resistendi, a zsarnokkal szembeni ellenállás elvét a helvét irányzat vezéralakja, Kálvin János. Mindketten Pétert és apostoltársait idézték a Cselekedetek könyvéből, akik Krisztus ügye melletti kiállásuk határozottságával mondottak nemet a zsidó főpapi tanácsnak: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (ApCsel 5,29). Az Ószövetség bizonysága szerint, Isten szavára hallgatva, ezenképpen szállott szembe Mózes a Fáraóval és Dániel próféta Nabukodonozor császárral. Ugyanide tartozik a nácizmussal és a kommunizmussal ellenszegülő hitvallók már előzőleg említett esete. És ezen az úton már el is jutottunk az emberi és polgári jogok, a lelkiismereti- és vallásszabadság változatlanul időszerű kérdésköréig, a totalitárius elnyomás minden formájának a visszautasításáig – vagyis ahhoz, a keresztény gyökerekből fakadó egyetemes értékrendhez, melyen Európai Közösségünk alapul.

A felsorolt bibliai és történelmi példák a casus confessionis/status confessionis azon kényszerítő helyzeteinek tekintendők, melyekben az Isten iránti engedelmesség és lelkiismeretünk szava elől nem szabad kitérnünk, hanem hitünk megvallásával és következményeinek vállalásával kell „protestálnunk” a Gonosz, az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen, illetve hitet tennünk (pro testo) Isten akaratának elsőbbsége mellett.

A magyar reformációról szóló mai konferenciánkon külön is ki kell térnem a magyar protestantizmusnak és az egykori erdélyi protestáns fejedelemségnek az Oszmán Birodalommal, valamint a Habsburg elnyomással és ellenreformációval szemben viselt, XVI– XVII. századi élet-halál harcára, valamint arra a meghatározó szerepére, melyet a magyar nyelv és kultúra kialakulásában és a magyarság nemzetté válásának folyamatában betöltött. (Erről bővebben az utánam szólók fognak beszélni.)

Az Európai Unió polgárai, nemzetei és egyházai kontinensünk jelenkori identitásvesztésének a körülményei között különleges felelősséggel tartoznak közös keresztény és protestáns örökségünk megőrzésében. Azt kívánom, hogy ebben a küldetésünkben erősítsen meg és vigyen előre bennünket mostani tanácskozásunk.

 

Tőkés László

 

(Elhangzott Brüsszelben, az Európai Parlamentben, 2017. november 22-én.)