Egyéb

Nagyvárad is emlékezett

Nagyvárad is emlékezett

2014. 12. 22.

Elsőként a lyukas forradalmi román zászlót tűzték ki Tőkés László európai parlamenti képviselő központi irodájának homlokzatára, a már ott lévő székely, európai uniós és magyar 56-os lobogó mellé. Az utcán összegyűlt érdeklődők és sajtósok gyűrűjében az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke és az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Tőkés László és Szilágyi Zsolt magyarul és románul elmondták: mindegyik zászló kitűzésének egy-egy aktuálpolitikai üzenete volt és van. A székely zászlót júniusban a székelyföldi magyarsággal való szolidaritás jeléül tűzte ki az EP-képviselő, hiszen negyedszázaddal a kommunista diktatúra bukása után sajnálatos módon még ma is idegtépő küzdelmet kell folytatnunk nemzeti, közösségi jelképeink szabad használatáért a demokratikus Romániában. Az csillagos európai lobogó szeptemberi kitűzése a népeink és országaink sorsközösségét, egymásra utaltságát, uniós elkötelezettségét volt hivatott jelezni és megerősíteni. Az október 23-án melléjük került, kivágott közepű 56-os magyar zászló a forradalom és szabadságharc előtti tisztelgés jele, egyben a nemzeti összefogás óhajtásának kifejezője. A képviselői iroda erkélyén tegnap óta a romániai forradalom lukas zászlaja is lobog, szimbólumaként a temesvári népfelkelés győzelmének és az óhajtott testvériségnek.
A Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében megemlékező pódiumbeszélgetésre került sor, amelynek keretében Tőkés László, Győri Béla és Hermán M. János idézték fel a kommunista diktatúra bukását megelőző évek néhány vonatkozását, a Ceaușescu-rezsim végnapjait, a terhes idők nélkülözéseit és a konspiratív ellenállás anekdotaszerű momentumait. Mindhárman, más-más szemszögből megközelítve, a nyilvánosság szerepét és erejét domborították ki, ami döntő szerepet kapott a végletekig zárt kommunista rendszer lazításában, a „hallgatás falának” lebontásában. A Királyhágó-mellék előző püspöke, Temesvár hőse az igehirdetés, a szószéki hirdetmények, az írásos felfolyamodványok, a levelezések, majd a rádiós-tévés interjúk révén igyekezett világgá kiáltani az egyház, a gyülekezet és a kisebbségi magyarság akkori szorongattatását. Tőkés László hangsúlyozta: az isteni segítséghez akkor szerencsés módon „médiapartnerség” társult a magyarországi és a nyugati sajtó jóvoltából, ennek rendjén pedig múlhatatlan érdemeket szereztek a kanadai francia újságírók, akik 1989 márciusában elkészítették azt a tévéinterjút, ami aztán bejárta a világot, elsőként számolva be a temesvár-belvárosi sanyargattatásról, de velük együtt Chrudinák Alajos tévés és Győri Béla rádiós szerkesztők is. Utóbbi személyes élményeit elevenítette fel a Vasárnapi Újság volt főszerkesztőjeként, amely rádióműsor többször adott lehetőséget Tőkés Lászlónak a megszólalásra akkor, amikor ez Romániában fel sem merülhetett.
Hermán M. Jánosreformátus lelkész, egyetemi tanár a nyolcvanas években menekült el Erdélyből családostul, mint annyian akkor, s Hollandiából próbálta meg a romániai állapotokról felvilágosítani a nyugati közvéleményt, majd pedig a segélyezések szervezésében is részt vett.
A fórumot követően Nagyváradon is megnyitották aTemesvárról Európábacímű kiállítást, amit Tőkés Máté szervező mutatott be a közönségnek. Amely végül megtekinthette Székelyhidi Ágoston Végítélet című, az 1989-es decemberi eseményekről szóló röviddrámáját, Meleg Vilmos rendezésében.
A nagyváradi megemlékezés egyik fontos momentuma volt annak a nyilatkozatnak a közfelkiáltással történt elfogadása, amely a magyar himnusz védelme érdekében megfogalmazott székelyföldi petíció támogatását célozza.
Az 1989-es temesvári felkelés és a romániai forradalom kitörésének 25. évfordulója alkalmából megemlékező nagyváradi közösség csatlakozó nyilatkozata a székelyföldiek petíciójához alább olvasható.
Csatlakozunk a székelyföldi petícióhoz
 
        
 
         2014. december 18-án ötödik napja gyűltek össze az emberek Sepsiszentgyörgyön, a Kovászna megyei prefektúra épülete előtt, hogy a magyar himnusz éneklésével tiltakozzanak az ellen, hogy Marius Popicăprefektus bírságot szabott ki himnuszunk, nemzeti imádságunk éneklése miatt.
         Az 1989-es temesvári felkelés és a romániai forradalom kitörésének 25. évfordulója alkalmából megemlékező nagyváradi közösségünk teljes mértékben azonosul székelyföldi testvérei azon álláspontjával, miszerint: „a 21. században, az Európai Unió tagjaként az a magatartás, mely üldöz egy kisebbségi nyelvet és szimbólumot, börtönnel fenyegeti a kisebbségi vezetőket, visszaállamosít, valamint szisztematikusan uszít az erdélyi magyarság ellen, nem méltó ahhoz a Romániához, mely 25 éve lerázta magáról a diktatúra, az elnyomás láncait, és a szabadság, a jogállamiság és az önkifejezés szabadsága mellett tette le a voksát”.
        
Ezennel Nagyvárad is csatlakozik a Sepsiszentgyörgyön elfogadott petícióhoz, melyet az ott egybegyűlt székely honfitársaink Románia kormányához intéztek. Partiumi térségünk magyarsága Székelyföldhöz hasonlóan érdemi párbeszédet kíván saját autonómiája, valamint az erdélyi magyarság kulturális autonómiája ügyében.
         A petíció követelései értelmében, mi is kérjük Románia kormányától a következőket:
1. Ne szítsák az ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között azzal, hogy elemi jogokat vitatnak el a magyar közösség tagjaitól!
2. Olyan törvényeket fogadjanak el, melyek lehetővé teszik a székelyföldi magyar közösség szimbólumainak használatát, identitásának, nyelvének és kultúrájának a megőrzését!
3. Hagyjanak fel a székely zászló, a magyar feliratok és a magyar himnusz üldözésével! 
4. Tartsák tiszteletben a tulajdont, adják vissza a Mikót a református egyháznak, és adják vissza mindazt, amit államosítottak!
5. Tegyék lehetővé az érdemi párbeszédet Székelyföld autonómiájáról annak érdekében, hogy megnyugtatóan lehessen rendezni a székelyföldi magyarság sorsát!
6. Adjanak kulturális autonómiát az Erdélyben élő magyaroknak!
7. Hozzák létre a magyar kart a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen!
8. Tegyék lehetővé, hogy a román nyelv mellett a magyar nyelv is legyen regionális hivatalos nyelv a Székelyföldön és más magyarlakta területeken!
9. Vessenek véget a székelyföldi gazdasági bojkottnak!
10. Romániának a kisebbségek, így a székelység is ugyanolyan alkotó része, mint a többségi nemzet. Mi is itt akarunk élni, mi is az otthonunknak akarjuk érezni Romániát. Tegyenek róla, hogy ne megtűrt idegenként gondoljanak ránk, hanem teljes jogú polgárokként lehessünk ennek az országnak az állampolgárai.
 
         Emberi és nemzeti méltóságunk elleni súlyos sérelemként értékeljük Claudiu Pop Bihar megyei prefektus azon fenyegetését, hogy a román „lyukas zászló” nagyváradi kitűzése miatt bírságot fog kiróni Tőkés László európai parlamenti képviselőre. Az időközben tisztségéből leváltott Marius Popică váradi kollegája a román forradalom ellen követ el merényletet, amikor a román szabadság megszentelt szimbólumának kitűzését tilalom alá helyezi.
        
Határozottan tiltakozunk a posztkommunista szellemiségű prefektusi önkény ellen. Klaus Johannis megválasztott államelnök beiktatásának előestéjén reménységünket fejezzük ki aziránt, hogy a rendszerváltozás negyedszázados évfordulója Románia kisebbségpolitikája terén is új korszakot nyit, és “Temesvár szellemében” a régen várt román-magyar megbékélés végre bekövetkezik.
 
 
Nagyvárad, 2014. december 20
 
 
Az 1989-es temesvári felkelés és a romániai forradalom
kitörésének 25. évfordulója alkalmából
megemlékező nagyváradi közösség