Egyéb

Megválaszolatlan és megválaszolt kérdések Temesváron

Megválaszolatlan és megválaszolt kérdések Temesváron

2014. 12. 19.

A Rendszerváltoztatók a rendszerváltozásról címet viselő, Szilágyi Zsolt által moderált délelőtti panel megnyitóján Tőkés László hangsúlyozta: a temesvári forradalmi eseményeket illetően kétféle narratíva figyelhető meg. Vannak, akik relativizálják a temesvári események jelentőségét, míg mások elismerik, hogy a forradalom szikrája a bánsági városban pattant ki. „Szabadságharcunk után igazságharcunkat is meg kell vívnunk, hiszen igazság nélkül a szabadság merő lehetőség marad” – hangsúlyozta a temesvári református gyülekezet volt lelkipásztora, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy 25 évvel a rendszerváltozás után még mindig nem történt igazságtétel, és a volt kommunista bűnösök felelősségre vonása elmaradt.
A továbbiakban Max Teleki, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke, Filep Mária, a Páneurópai Piknik szervezője, Kincses Előd ügyvéd, Tőkés László diktatúrabeli és demokráciabeli védője, harcostársa, Balaton Zoltán, a ’89-es Emlékbizottság tagja, a temesvári népfelkelés aktív részvevője, Győri Béla rádiós, a Vasárnapi Újság volt felelős szerkesztője, Borbély Imre temesvári politológus, volt parlamenti képviselő szólalt fel. Ion Istvan bukaresti mérnök, a ’89-es temesvári tüntetések és harcok egyetemista részvevője a maga során elmondta: „A Tőkést védő református hívek cselekedete a forradalom katalizátora volt. Nagy élmény volt a változás részesének lenni.” A délelőtti panelt Neela Winkelmann (Csehország), az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform igazgatója zárta, emlékeztetve: a kelet-európai kommunista rendszerek vezetőit és működtetőit mind a mai napig nem vonták tisztességesen felelősségre.
A konferencia második felének, amit Toró T. Tibor moderált, egyik fő kérdése az volt: milyen jövőképpel rendelkezünk huszonöt évvel a rendszerváltás után. Emellett az előadók kitértek a kommunizmus elítélésének kérdésére, a magyar-román kapcsolat megromlásának okaira, a Kárpát-medencei magyarok kisebbségi jogaira is. Szót kapott Göran Lindblad (Svédország), az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform elnöke, András Ágoston újságíró, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt volt tiszteletbeli elnöke, Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának korábbi elnöke, felolvasták Szőcs Géza költő, miniszterelnöki főtanácsadó Ázsiából küldött levelét, illetve levetítették Tunne Kelam észt európai parlamenti képviselő videoüzenetét. 
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke előadásában kifejtette: a temesvári forradalomra rászerveztek egy államcsínyt, mely által a kommunista elit átmenttette hatalmát a demokráciába. Ez az elit állt a marosvásárhelyi pogrom, illetve a bányászjárás mögött, és ők törekednek arra, hogy Tőkés László és a temesváriak rendszerváltó szerepe ne jelenjen meg hangsúlyosan a román közgondolkodásban. Enache a nyilvánosság előtt nemzettársainak nevében bocsánatot kért a volt temesvári lelkipásztortól az állandó támadásokért, és arra kérte őt, hogy Temesvár szellemiségét képviselje az Európai Parlamentben és politikai közösségében is.
Németh Zsoltparlamenti képviselő, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke a hallgatás falának lerombolását állította szembe azzal a bezártsággal, mely a kommunizmus éveire volt jellemző, kijelentve: Temesvár jelképpé vált a Kárpát-medencei magyarok számára, és a magyar-román kiegyezéshez helyére kell kerülnie Tőkés László és Temesvár 1989-es szerepének a román nemzeti gondolkodásban. Gabriel Andreescu egyetemi tanár, emberjogi aktivista a román-magyar kapcsolatokat elemezte, Balázs Ádám újságíró, volt diplomata a negyedszázaddal ezelőtti nyugati sajtó működésébe nyújtott bepillantást. 
A konferencia részvevői és sokan mások este megtöltötték a 25. évvel ezelőtt kirobbant népfelkelés gyúpontjának számító belvárosi református templomot, ahol ökumenikus emlékünnepélyt tartottak. Ide éppen akkor érkezett meg Juhos Gábor maratonfutó a Via Revolutiae 1989 nevű emlékfutás végén, Temesvárról indulva Észak-Erdélyen át Menyőt érintve. Fogadását követően Fazakas Csaba esperes köszöntötte a megjelent híveket, vendégeket, érdeklődőket, előfohászában hálát adott Istennek azért, hogy egy csodálatos és ritka, szinte csak Temesvárra jellemző ökumené szellemében a város majd minden felekezetének képviselői eljöttek az ünnepségre. Ezt a maga során Tőkés László is örömmel, sőt nosztalgiával nyugtázta és méltatta. Tolnay István „egykori forradalmárként” szólva elöljáróban részvevőként és szemtanúként idézte fel 1989 decemberének forró napjait, fejet hajtva a túlélők nevébe azok emléke előtt, akik az ellenállás hőseiként, a megbuktatott rendszer mártírjaiként és az elmúlt negyedszázad tisztes helytállóiként voltak köztünk, de ma már nem lehetnek.
Igehirdetésében Temesvár egykori lelkipásztora, a hallgatás falának megbontója Lukács evangéliumát idézve mutatott rá a „pásztorok adventjének” váradalmára és úti céljára: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Prédikációjában a szabadító karácsony szellemiségét megidézve vont párhuzamot a '89-es események isteni rendelésű dimenzióiról és a Megváltónak, a „békesség fejedelmének” – aki egyben az Élet fejedelme, király és szabadító egy személyben – akkori és mindenkori eljöveteléről. Egy másik párhuzamban a negyedszázaddal ezelőtti szolidaritást, összefogást, fraternizálást vetette össze a mai ellenségeskedéssel, különállással, viszálykodással – utalva a temesvári, romániai forradalom egykori és mai „értelmezésére”, annak hivatalos és nem hivatalos, de annál hitelesebb felidézésére. Ennek legméltóbb helye épp ez a templom, ahonnan a szabadság szikrája lángot vetett. Tőkés László méltatta a gyülekezet akkori kiállását, az etnikumok, felekezetek és generációk egymásra találását, megjegyezve: az eltelt negyedszázad legnagyobb vesztesége éppen ezen hitbéli együttállás és akcióegység fellazulása, hiszen az ilyen alkalmak, mint a mostani is, ma már igen-igen ritkák. Éppen ezért milyen jó, hogy együtt vagyunk, reformátusok, katolikusok, ortodoxok, izraeliták! – zárta jubileumi igehirdetését a temesvári forradalom kirobbanásának helyszínén Tőkés László.
A továbbiakban az egyházak képviselői mondtak igai alapú, imádságos köszöntéseket: Alexandru Messian görögkatolikus püspök, Martin Roos római katolikus püspök, Zaharia Pereș ortodox érsekségi előadótanácsos, Gáll Sándor erdélyi egyházkerületi kancellár – aki Kató Béla református püspök üzenetét tolmácsolta –, Andrei Ghidali, a temesvári zsidó hitközség felolvasója, Ionel Tuțac baptista egyházközösségi elnök, Ilie Albiciuc ukrán ortodox esperes, Kovács Zsombor evangélikus-lutheránus lelkipásztor.
A templomi együttlét zenei momentumait a belvárosi és az újezredévi egyházközség kórusa biztosította, valamint a Szegedi Vox Nova és a Gyergyószentmiklósi Szent Miklós énekkarok közös előadásában elhangzó Temesvári mise, ami premierként hangzott el. Heltai Jenő Szabadság című, kevéssé ismert nagyszerű versét Péterfy Lajos színművész adta elő.
Az ökumenikus emlékünnepély a templom előcsarnokában ért véget, ahol évfordulós emléktáblát avattak: Ungor Csaba temesvári képzőművész munkáját közösen leplezte az igehirdető Tőkés László, a támogató Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, valamint az emelkedett és lélekébresztő avatóbeszédet mondó Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök. Az utcára kiözönlő emlékezők megkoszorúzták és égő gyertyákkal övezték a népfelkelés 1989. december 15-i kitörését megörökítő emléktáblát is.