Külpolitika

Megemlékeztek az EP-ben a baltikumiak deportálásáról

2018. 06. 13.

A balti országok európai képviselői minden év júniusában megemlékezést tartanak annál a strasbourgi parlamenti emléktáblánál, amely a megszálló szovjet hatalom által Litvániában, Lettországban és Észtországban elkövetett első tömeges deportálások áldozatainak állít emléket. Az 1941. június 14-én Szibériába és a távoli északra elhurcolt mintegy ötvenezer ártatlan polgárt „osztályellenségnek” kiáltották ki. Fele részük soha nem tért vissza kényszerlakhelyéről, illetve a munkatáborokból. A sztálini tisztogatásnak azonban ez még csak a kezdete volt.

Az idén egybegyűlteket Tunne Kelam rangidős észt néppárti képviselő, volt antikommunista harcos köszöntötte Európa népeinek szolidaritása jegyében. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével és beszédével Antonio Tajani EP-elnök, valamint az éppen az Európai Parlament vendégeként Strasbourgban tartózkodó Mark Rutte holland miniszterelnök.

Alkalmi felszólalásában Tőkés László erdélyi képviselő a balti népek „krisztusi keresztútjának” folytatásaképpen arról a „balti útnak” elnevezett, többszázezer embert magába egyesítő élőláncról is megemlékezett, amely Tallinnt, Rigát és Vilniust egybekapcsolva 1989. augusztus 23-án a három szomszédos ország szovjet uralom elleni közös fellépését, szabadságvágyát és nemzeti függetlenség iránti követelését jelenítette meg példás formában.

 

Alkalmi felszólalás

 

Kedves Tunne!

Tisztelt balti Kollégák!

Kedves Mindnyájan!

 

Most, amikor a balti országok rövid ideig tartó függetlenségük kivívásának a 100. évfordulóját ünneplik, és itt, az Európai Parlamentben az Unió szabad népeinek közösségében osztozhatunk örömükben – ugyanakkor arról a hosszú, göröngyös és megpróbáltatásokkal teli útról sem feledkezhetünk meg, amely a balti út (1989) emberi élőláncán át vezetett a jelenbe.

Ennek a krisztusi keresztútnak volt az egyik legszörnyűbb stációja a litvániai, lett- és észtországi ártatlan polgárok első tömeges deportációja, akiket Sztálin parancsára 1941. június 14. napjával kezdődően Szibériába és a távoli északra hurcoltak el.

Emlékük legyen áldott!

Erdélyi magyarként és Krisztus követőjeként az egykori „rab népek” sorsközösségében, valamint az egyesült Európa szellemében fejezem ki testvéri szolidaritásomat keresztet hordozó és szabadságszerető népeitek iránt.

Isten áldja meg Észtországot, Lettországot és Litvániát!

 

Strasbourg, 2018. június 13.

Tőkés László