Egyéb

Mandátumzáró konferenciát rendeztek az Európai Parlamentben

2019. 03. 20.

2019. március 19-én az Európai Parlament brüsszeli székhelyén Tőkés László EP-képviselő irodájának szervezésében mandátumzáró konferenciát rendeztek Unió Erdéllyel – Unió Európával címmel. Az eseménynek az adta az apropóját, hogy 12 évnyi szolgálat után Tőkés László idén befejezi képviselői tevékenységét, a cím pedig arra utal, hogy 2007-ben, első mandátumának megszerzésekor az „Unió, Erdéllyel!” volt  választási kampányának a jelmondata.

Nyitóbeszédében Tőkés László egy másik akkori jelmondat, a Temesvártól Brüsszelig szimbolikus beteljesülését hangsúlyozta. A berlini fal leomlása lehetőséget adott arra, hogy Erdély is csatlakozzon a demokratikus Európához, 2007-ben pedig, Románia uniós csatlakozása után arra is alkalom nyílott, hogy az unióban képviselje az őshonos nemzeti közösségek, egyetemes keresztény értékeink és Erdély ügyét. Munkáját a kereszténység és a kisebbségek védelme, a kommunizmus elleni harc, az európai kultúra érdekében fejtette ki. Visszaidézte brüsszeli szolgálatának első két évét, amikor is az Európai Szabad Szövetség frakciójának, majd 2009-től az Európai Néppárt politikai csoportjának tagja lett. Magyar képviselőként mindvégig az eurotranszilvanizmus szellemében fejtette ki tevékenységét annak tudatában, hogy „nem a választásokat, hanem a jövőnket kell megnyernünk”.

A konferenciát moderáló Szilágyi Zsolt, Tőkés László egykori kampányfőnöke úgy jellemezte az elmúlt tizenkét évet, mint egy identitásharcot, amely erdélyiségünk, magyarságunk, keresztény identitásunk védelmében zajlott. Ez a harc ma fontosabb, mint valaha, hiszen Európa válaszút előtt áll, és a kérdés az, hogy sikerül-e megóvni mindazt, ami bennünket igazán európaivá tesz.

Az előadás díszvendégeként Schmitt Pál volt köztársasági elnök Tőkés László harcostársának nevezve magát kiemelte, hogy a püspök a kommunizmus elleni küzdelem vezéralakja, aki mindig kiáll a keresztény értékekért, munkálja a magyar nemzet unión belüli egyesítését, és az autonómiaküzdelemnek is az élén áll. „Hat évet töltöttünk együtt az EP-ben, büszke vagyok arra, hogy a barátom” – zárta szavait a volt magyar államfő, EP-alelnök és kétszeres olimpiai bajnok.

Ugyanebben a hangulatban kezdte beszédét Alojz Peterle néppárti EP-képviselő, egykori szlovén miniszterelnök, aki szintén megköszönte Tőkés Lászlónak azt, hogy együtt dolgozhattak az Európai Parlamentben, és nagyra értékelte kollégája folyamatos kiállását az erdélyi magyarok és az őshonos nemzeti közösségek ügyéért. „Erős Európa csakis erős európai identitásokon alapulhat” – jelentette ki, külön is méltatva Orbán Viktor miniszterelnök egyértelmű és világos állásfoglalását a hagyományos európai értékek mellett. Európát meg kell erősíteni, az önvezető autók és a korlátok nélküli klónkísérletek világában erős uniót kell létrehozni, amely akár saját hadsereg felállításával is képes megvédeni az európai identitásokat. Persze, Európáért inkább élni, semmint halni kell” – zárta szavait Peterle képviselő, majd meglepetésként szájharmonikán eljátszott egy magyar népdalt, melyet a hallgatóság nagy része együtt énekelt vele.

Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a Fidesz egyik alapítója a temesvári forradalom transzcendens dimenzióját hangsúlyozta. Tetszett az Úr Istennek, hogy a román kommunista diktatúra megdöntésében egy magyar lelkipásztort használjon fel – mondotta, hozzátéve, hogy az egykori temesvári lelkész élete és szerepe által megjelenített transzcendencia nélkül a keresztény Európának sem volna értelme. Ő már 2007-ben erről beszélt, amikor sokan még nem is gondolták, hogy ez mennyire fontos. A Tőkés-iroda által rendezett események, konferenciák hűen jellemzik az általa képviselt értékeket – vélte az országgyűlési képviselő. A kommunizmussal való szembenézés, a csángók, az ujgurok vagy éppen a kultúra, az oktatás és az európai emlékezetpolitika ügye mind önmagáért beszélnek. Brüsszel viszont egyre inkább olyan irányba halad, amelyben a hagyományos értékeket rendre éppen úgy elnyomják, mint a nacionálkommunizmus idején Erdélyben – jelentette ki a Fidesz jeles politikusa.

A Londonból érkező David Campanale, aki 1989-ban Németh Zsolttal együtt látogatott Erdélybe és a Bálványosi Nyári Szabadegyetem egyik alapítójaként tartják számon, Magyarország és Lengyelország európai tanúságtevő szerepéről szólt, a volt temesvári lelkipásztor, Tőkés László szerepét pedig bibliai példázatokkal jellemezte. Az eltelt harminc év alatt a közép-európai országok felzárkózási időszaka lejárt, és immár fontos szerep hárul reájuk Európa megmentésében. Ideje, hogy az istentelen és iránytűt vesztett Nyugatot a kereszténység által visszatérítsék saját gyökereihez. „Európa nem veszett el: hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” – zárta szavait a brit kereszténydemokrata újságíró.

A házigazda által Brüsszelbe invitált erdélyi látogatócsoport tagjaként egykori dési harcostársa, Szabó Panni felszólalásában azt mondta: „Tőkés László már akkor is mindig előttünk járt, túl sokat akart – s neki lett igaza!” Léczfalvi István mezőgazdász az erdélyi magyar gazdasági terv hasznosságát méltatta, és a kisgazdaságok fontosságát hangsúlyozta.

A moderátor külön köszöntötte Gál Kinga és Sógor Csaba jelen lévő erdélyi képviselőket.

A Nagyváradról és belső Erdélyből verbuválódott látogatócsoport számára előzőleg tartott szeminárium külön meghívottjaként Bocskor Andrea kárpátaljai fideszes képviselő a fokozódó ukrán elnyomás alatt élő nemzeti közössége súlyos helyzetéről, valamint az Európai Parlament oktatási és kulturális bizottságában (CULT) kifejtett tevékenységéről nyújtott tájékoztatást. Tőkés László külön is méltatta azt a határok fölötti nemzetegyesítés szellemében végzett munkát, amelyet Kárpátalja, Délvidék és Erdély képviseletében Bocskor Andreával és a szerbiai Deli Andorral együtt a magyar néppárti küldöttség keretében végeznek.

A szemináriumon szintén bemutatta EP-irodája ujgur gyakornokát, Shahrezad Ghayratot, kitérve arra a jogvédő munkára is, melyet a harmadik világ elnyomott kisebbségei, köztük a kegyetlen kínai uralom alatt szenvedő ujgurok és tibetiek védelmében fejtenek ki. A népe szolgálatában a nyugati diaszpórában tevékenykedő fiatal aktivista elmondta, hogy még telefon útján sem képes tartani a kapcsolatot családja tagjaival, mert ezáltal veszélybe sodorná őket. Ugyanakkor nagyra értékelte azt a nyugati, brüsszeli lobbitevékenységet, amelynek ő is részese, és amely életeket menthet a kommunista Kínában, nevezetesen az ujgurok lakta Hszincsiang tartományban.

Unió, Erdéllyel

– Tőkés László konferencianyitó beszéde –

A 2014–2019-es parlamenti ciklus, illetve közel tizenkét éve tartó európai parlamenti képviselőségem végéhez közeledve, az az egykori választási jelszavunk jut eszembe, hogy: „Temesvártól Brüsszelig”. Való igaz, hogy életpályám útja – képletes értelemben – az 1989-es temesvári népfelkelésen át vezetett az Európai Parlamentbe. Csak annyi történt, hogy közel két évtizedes püspöki szolgálatom lejárta után, 2007-ben a temesvári templomi szószéket az európai törvényhozás pulpitusára cseréltem fel. Amit Isten szolgájaként alkalmas és alkalmatlan időben odahaza hirdettem és végeztem, annak folytatására nyílott lehetőségem nemzetközi téren, az európai politika egyik legmagasabb fórumán, erdélyi magyar népünk és egyházai, ezzel együtt pedig a rendszerváltó Románia képviseletében.

A Románia uniós csatlakozását követő első választáson nagy hangsúly esett arra, hogy nem csupán általában az ország, hanem kifejezetten Erdély – mint európai nagyrégió – képviselőjeként induljak az Európai Parlamentbe. Választási programom címéül ezért is választottam azt a jelszót, hogy: „Unió, Erdéllyel!”, mely többrétű jelentést hordoz.

Elsődleges értelmében annak tényét és örömét hivatott kifejezni, hogy a kontinensünket megosztó berlini fal leomlásának köszönhetően Romániával együtt a mi jobb sorsra érdemes történelmi régiónk is végre visszatérhet oda, ahová mindig is tartozott: Európába. A száz évvel ezelőtt a balkáni román királysághoz csatolt Erdély és annak elnyomott magyarsága különösképpen megszenvedte a szovjet impérium, a hidegháborús szembenállás és a nacionálkommunista Ceaușescu-diktatúra korszakát. A „régiók Európájában” Erdély uniója által ebből a nyomorúságos múltbeli állapotból kívántunk és reméltünk végképp szabadulni.

Választási jelszavam közvetve arra is visszautal, hogy Erdély hajdan Magyarországhoz tartozott. Az 1920-as trianoni békediktátum nyomán, de különösképpen a kommunizmus időszakában a vasfüggönyhöz hasonlítható, nehezen átjárható országhatárok szakították el egymástól az annak két oldalán élő magyarságot. 1989-ben azonban a berlini fallal együtt ezek a határfalak is leomlottak. Románia és Magyarország uniós tagsága végtére is a magyar nemzetet megosztó mesterséges határok megszűnését, illetve átjárhatóságát szentesítette, ezáltal pedig a nemzet határok fölötti újraegyesítése előtt nyitotta meg az utat. A „nemzetek Európájában” ennek folytán a határokon túlra szakadt erdélyi és más – felvidéki, délvidéki és kárpátaljai – magyar közösségek egyéni és kollektív jogainak, sajátos érdekei képviseletének, és a kisebbségi magyarok ügye nemzetköziesítésének a lehetőségét ismertük fel. A külhoni magyarok képviseletével kiegészülő összmagyar európai parlamenti képviselet, amely 2014 óta a romániai és a szlovákiai képviselők mellett egy-egy szerbiai és ukrajnai képviselőt is magába foglal, minden addiginál jobb esélyt teremtett közös nemzeti érdekeink minél erőteljesebb érvényesítésére.

Az aztán megint más kérdés, hogy a saját őshonos nemzeti kisebbségeinek ügye iránt jobbára közömbös – jelenlegi – Európai Unióban egyáltalán mennyi lehetőségünk nyílik arra, hogy kisebbségi demokratikus jogainkat és közösségi önrendelkezésünket kivívjuk. Európai képviselőként ugyanis már kezdettől fogva arra kellett ráébrednem, hogy – sok tekintetben – cseberből vederbe estünk. A kommunista internacionalizmus ideológiájától szabadulva hamarosan a liberális, globalista kozmopolitizmussal találtam szemben magam. A materialista ateizmus kommunista „műfajával” szemben a messziről csodált nyugati demokráciákban a fogyasztói társadalom keresztényellenességgel együtt járó vulgáris materializmusa dívik. Nemzeti és vallási identitásunk itthoni többségi elnyomásának szorításából szabadulva a virtuális vasfüggöny túlsó oldalán sem igen találunk több megértésre és támogatásra. Sőt a migrációs válság mostani eszkalálódása időszakában megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy a fejlett Nyugat az illegális bevándorlók „emberi jogait” őshonos kisebbségi polgárainak a jogainál többre tartja, sőt még a saját keresztény-nemzeti és európai identitását is hajlamos feledni és feladni.

Az elmúlt időszakra visszatekintve uniós erdélyi programom teljesítéséről felemás érzésekkel számolhatok be. Képviselői munkámat egy rövid ideig a Zöldekhez tartozó Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciójában fejtettem ki, mely az európai autonomista pártok képviselőit tömöríti. Tőlük tanultam meg első, alapító elnöküknek, Maurits Coppietersnek a magvas mondását: „Légy flamand, hogy lehess európai.”

Utóbb, a Fidesz szövetségeseként az Európai Néppárt politikai csoportjába átkerülve négy „k” betűvel kezdődő fontos ügy – úgymint a kisebbségek, a kereszténység, a kommunizmus elleni harc és a kultúra – tárgykörében folytattam munkámat. Valamennyi szorosan kapcsolódik nemzeti identitásunk, magyarságunk ügyéhez. Az előbbiekben előadott erdélyiség – nevezzük úgy, hogy eurotranszilvanizmus – szellemében magam is jó magyarként igyekeztem jó európai lenni: az erdélyi magyar önrendelkezés és a határok fölötti nemzetegyesítés kettős meghatározottságában. Mérlegkészítésre ezennel nem vállalkozhatom. Részletekbe menő beszámolónak sincsen most helye. Azt viszont talán elmondhatom, hogy az Európai Parlament sokrétű és bonyolult rendszerében munkatársaimmal, magyar és nem egy külföldi képviselőtársam közreműködésével és támogatásával Erdély és a többi külhoni magyar közösség, valamint magyar nemzeti érdekeink képviseletében sikerült erőm és lehetőségeim szerint becsülettel eljárnom.

Erdélyi, magyar, keresztény és európai képviselőként testvéri szeretettel és köszönettel köszöntöm meghívott előadóinkat, Schmitt Pál volt európai parlamenti alelnököt, Magyarország előző államelnökét, Alojz Peterle kollégámat, a független Szlovénia rendszerváltó miniszterelnökét, Németh Zsolt országgyűlési képviselő urat, a magyar törvényhozás külügyi bizottságának elnökét és David Campanale brit kereszténydemokrata újságírót, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem társalapítóját, valamennyi kollégát és jelenlévőt, nem utolsó sorban pedig az erdélyi-partiumi utazócsoport tagjait, vagyis azokat, akik otthonról munkámnak értelmet adtak.

Isten igéjével zárom beszédemet: „Légy bátor és erős – mondja az Úr Józsuénak –, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé” (Józs 1,6). Erdély földjének „örököseiként” odahaza és a nemzetközi fórumokon is bátran, Isten erejével felruházva kell kiállanunk nemzetünk és Európa ügye mellett, annak tudatában, hogy: nem – a közelgő – választást, hanem a jövőnket kell megnyernünk – amiképpen Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott.

Tőkés László

erdélyi európai képviselő

Brüsszel, 2019. március 19.