Egyéb

Közlemény  a  brüsszeli autonómiakonferenciáról

Közlemény a brüsszeli autonómiakonferenciáról

2016. 04. 20.

Megnyitó beszédében erdélyi képviselőnk rámutatott, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye méltánytalan módon szorul háttérbe az Unióban, hiszen a lélekszámuk a tagországok összlakosságának mintegy 9-10%-át teszi ki, ami körülbelül kétszeresét jelenti a mingránsok számának. Éppen ezért üdvözlésre méltó, hogy az Európai Néppárt a kisebbségek ügyét egyre határozottabban felvállalja, amint ezt tavaly áprilisban is tette egy kisebbségvédelmi szakmai konferencia megszervezése által. A mai rendezvény folytatása kíván lenni amannak, és „a kisebbségekhez tartozó személyek” egyéni jogaitól a kisebbségi kollektív jogok, a közösségi önrendelkezés irányába jelent továbblépést – hangsúlyozta Tőkés László.
Gál Kingafideszes képviselő, az Európai Néppárt alelnöke előadásában „kettős mérce” alkalmazásának nevezte az EU azon eljárását, hogy miközben a csatlakozni kívánó országoktól megköveteli az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményének és Nyelvi Chártájának a betartását, ezzel szemben saját tagállamaitól nem követeli meg ugyanezt. A helyes út az volna, hogyha az Unió teljes egészében átvenné az ET kisebbségvédelmi joganyagát – ezt azonban mind ez ideig nem sikerült elérni. „Az ajtó résnyire nyitva áll, s ha valódi változást akarunk, ezt a rést kell szélesebbre nyitnunk” – zárta beszédét az erdélyi származású képviselőnő.
Hannu Takkulafinn liberális képviselő már előzőleg, a reggeli szeminárium keretében találkozott azzal az erdélyi/partiumi látogatócsoporttal, mely brüsszeli útja alkalmával az autonómiakonferencián is részt vett. Hozzászólásában az autonómiát a társadalmi jólét egyik fontos eszközének nevezte, személyes hangon szólítva meg a vendégeket: "Erdélyi magyarok, én magam is támogatom autonómitörekvéseiteket, mert hiszen mi, finnek saját országunkban az autonómia révén sikerrel biztosítottuk a svédek és a lappok számára a megmaradást, a fejlődést és a jólétet.
Andreas Gross, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének egykori tagja s az autonómiák pozitív tapasztalatairól szóló, 2003-as ET-jelentés szerzője azon meggyőződését fejezte ki, hogy a legnagyobb stabilitást és biztonságot az jelenti, ha mindenki otthon érzi magát Európában. Ez viszont attól függ, hogy szabadnak érzik-e magukat az Unió polgárai. A szabadság azt is jelenti, hogy jogunk van dönteni, és részt veszünk a közösségünkről szóló döntések meghozatalában. A svájci politikus „a polgárok Európáját” szeretné megvalósítani, amelyben nem a tagállamok kormányai, hanem az Unió polgárai döntenek az EU alaptörvényeiről. Egy közös alkotmánnyal megerősített, föderális Európát kívánok – mondotta –, amely az egyéni jogok kiterjesztése által képes „demokratizálni a demokráciát”. Az erdélyi magyarok jogainak a kivívása a Románia összes polgárának kijáró jogok rendjébe illeszkedik, ilyen értelemben pedig az egész román társadalom közérdeke. „Nem kisebbségvédelemre van szükség, hanem a döntések meghozatalában való részvétel lehetőségére. Ez a hatalom pozitív értelmezése” – hangsúlyozta Andreas Gross.
A svájci ET-jelentéstévő előadását követően Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke rajzolt nyomasztó képet az erdélyi székely autonómiatörekvéseket övező ellenséges viszonyokról. Romániában még mindig működik a politikai rendőrség – indította előadását –, konkrét tényszerűséggel mutatva be, hogy a román hatóságok különféle adminisztratív eszközökkel, legutóbb pedig tömeges számban kirótt pénzbüntetéssekkel miként próbálják megfélemlíteni azokat, akik békés, demokratikus úton igyekeznek érvényt szerezni jogaiknak, és vállalják az autonómia melletti kiállást. A Székely Szabadság Napjának megünneplése miatt kiosztott több mint száz pénzbüntetés is azt bizonyítja, hogy míg a többségi románok számára a szabad tüntetés joga biztosított, addig a magyarokkal szemben az egykori Securitate tilalmi módszereit alkalmazzák. Ameddig szabadlábon vagyunk, alapvető jogainkért továbbra is kiállunk, és az asszimiláció ellen, saját jogainkért tüntetni fogunk – zárta beszédét az SZNT elnöke.
Kalmár Ferenc,a Magyarország szomszédságpolitikájáért felelős külügyminisztériumi megbízott – akkori ET-közgyűlési tagként – 2014-ben az európai őshonos nemzeti kisebbségekről írt nagy visszhangot kiváltó jelentést.Az erdélyi származású politikus beszédét a „kisebbségek” fogalom meghatározásának kérdéskörével kezdte. Integratív, befogadó jellegű definíciót fogadott el az Európa Tanács, ami a jogérvényesítés során alkalmazott hivatkozások szempontjából rendkívül fontos. A magyar politikus az utódállamok által előszeretettel használt kettős mércéről beszélt. Így például miközben Szlovákiában a kollektív bűnösség még mindig a jogrendszer szerves részét képezi, ugyanakkor a kollektív jogokról hallani sem akarnak. Románia egységes nemzetállami minőségében tagadja a magyarok jogait, ugyanakkor nyíltan Moldova bekebelezésére törekszik. A kettős mércének véget kell vetni – vonta le a következtetést Kalmár Ferenc.
Jordi Sebastia, az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselője, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) alelnöke saját politikai csoportjáról beszélve azt mondta, hogy az EFA elsőrendű értéke az önrendelkezés, éppen ezért ha békés és demokratikus módon valósul meg, a határok megváltoztatása sem tabu számukra. Az autonómia ugyanakkor egy megoldás arra, hogy tudomásul vegyül a valóságot. Az önrendelkezés csupán akkor lehet teljes, ha a kiharcolt döntési hatáskörök mellé anyagi alap is társul. Példaként Baszkföldet említette, ahol a saját adók és önálló pénzgazdálkodás képezi az önkormányzás alapját.
Katalán szövetségeséhez kapcsolódva, Günther Dauwen, az EFA flamand igazgatója, a legutóbbi Székely Szabadság Napjának jeles vendége szintén az erdélyi magyarság autonómiája mellett foglalt állást. A demokrácia korszerű értelmezése szerint, amennyiben a polgárok önrendelkezést, föderalizmust vagy éppenséggel függetlenséget akarnak – azt legitim törekvésként kell elfogadni.
Szili Katalinhatáron túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott írásbeli üzenetét Mile Balázs kabinetvezető tolmácsolta, a magyar kormány támogatásáról biztosítva a külhoni magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit.
Ugyanezen a napon Gál Kinga képviselő meghívására egy magyarországi látogatócsoport is Brüsszelben tartózkodott, és eljött a konferenciára. A csoport vezetőjekéntCsóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója felszólalásában a Trianon által szétszabdalt magyarság megmaradásának alapvető feltételeként szólt az autonómiáról, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács magvas brüsszeli nyilatkozatát idézve. „A Kárpát-medencei magyarság kérdése európai ügy, az Unió stabilitásának kérdése is egyben” – hangoztatta az Országgyűlés volt képviselője.
A kérdések rendjén Balogh János és Moldován Lajos Gellért, az Erdélyi Magyar Néppárt nagyszalontai, illetve nagyváradi elnökei kérték ki Andreas Gross véleményét arra nézve, hogy egy föderális Románia miként szolgálhatná a magyar–román kérdés megoldását, illetve hogy a románok közt miként lehetne partnereket szerezni az autonómia megvalósításához. Az ET volt jelentéstévője azt tartotta fontosnak, hogy a román politikusok elutasító magatartása ellenére a többségi társadalom tagjaival kell párbeszédre törekedni, és velük együtt kell az egész romániai társadalom számára előnyös megoldásokat keresni. „A föderalizmus a döntésben való részvétel által integrálja a nemzeti és a regionális közösségeket, éppen ezért meggyőződéses föderalista vagyok, még akkor is, hogyha a centralizáció európai betegség” – jelentette ki a svájci politikus.
Zárszavában Tőkés László rámutatott, hogy a Gross-jelentés szellemében az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partnerszervezetével, az SZNT-vel együtt a románokkal való egyetértésben és a velük való megegyezés alapján kívánja megvalósítani az erdélyi magyar közösség több szintű autonómiarendszerét. Mivel azonban Romániában túlnyomórészt még mindig a Ceauşescu-korzsak magyarellenes asszimilációs politikája dominál, és a román politikai életben alig lehetséges partnerekre találni – közösségi önrendelkezésünk ügyének nemzetköziesítése útján próbálják elérni céljaikat. „Autonómiaharcunkhoz nemzetközi segítségre és szövetségesekre van szükségünk, éppen ezért továbbra is a nemzetközi fórumokon és itt, az Európai Parlamentben folytatjuk jogos ügyünk képviseletét” – zárta szavait és a tanácskozást erdélyi képviselőnk.

Autonómia és stabilitás Európában – konferencia
Brüsszel, 2016. április 19.
 
 
Autonómia és stabilitás – magyar szemszögből
 
 
Múlt év áprilisában tartalmas és ígéretes kisebbségvédelmi konferenciára került sor az Európai Parlamentben, a néppárti frakció szervezésében. Mi, Magyarországon kívül élő magyarok különösképpen annak örvendtünk, hogy végre az Európai Néppárt is hangsúlyosan felvállalja az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét, mely általában véve háttérbe szorul az uniós politikában. Pedig ez a kérdéskör akár egyik politikai prioritása is lehetne az Uniónak, hiszen a hagyományos kisebbségek mintegy 9–10%-át teszik ki lakosságának, 40–50 milliós lélekszámuk pedig körülbelül kétszerese a migránsok számának. Ennek megfelelően, a konferencia záródokumentumának számító hivatalos levélben fejeztük ki igényünket aziránt, hogy az Európai Néppárt egy uniós kerettörvényt kezdeményezzen az őshonos nemzeti kisebbségek védelmében. 
Mostani konferenciánk az előbbinél is tovább szeretne lépni a kisebbségvédelem terén. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a diszkrimináció tilalmának minimalista európai elve, illetve „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek” egyéni emberi jogainak a védelme csak felületi kezelését jelenti a kisebbségek valós problémáinak, és legfeljebb lassítani képes rohamos identitásvesztésüket és drámai pusztulásukat.
Megítélésünk szerint a „politikai korrektség” kalodájába szorított, liberális individuális jogfelfogás nem hozhat megoldást nemzeti/etnikai kisebbségeink létbevágó kérdéseire, hanem egyedül a kollektív jogok, a közösségi önrendelkezés jelenthet kiutat számukra. Ebben a tekintetben még csak arra sincs szükség, hogy újból feltaláljuk a spanyolviaszt, hiszen az Európa Tanács mértékadó dokumentumai, köztük a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, továbbá a 1993/1201. Ajánlás és a Gross-jelentésen alapuló 2003/1334. Határozat, valamint a Kalmár-jelentésen alapuló 2014/1985. Határozat már kellőképpen kitaposták az utat ebbe az irányba. Andreas Gross hivatkozott jelentése már címében is megfogalmazza az autonómia és stabilitás közötti szoros összefüggést, amikor is „az autonóm régiók pozitív tapasztalatairól, mint az európai konfliktusmegoldás ihletforrásáról” értekezik.
Magyar vonatkozásbana közösségi kisebbségvédelem kérdése – ha lehet – még égetőbb, hiszen az Európai Unió legnépesebb, féltucatnyi országban szétszóródott nemzeti kisebbségről van szó. Közel száz éve tartó kisebbségi állapotunk mára oda vezetett, hogy rövidebb vagy hosszabb távon egyes, Magyarországgal határos országokban már a puszta létünk is veszélyben forog. A romániai Erdélyben például száz évvel ezelőtt még a lakosság 45%-a tartozott a magyar, német és más kisebbségekhez, a magyarok számaránya pedig ezen belül 33% volt – ezzel szemben azonban, az azóta tartó román kisebbségellenes politikának tulajdoníthatóan, mára már ez az arány csekély 20% alá süllyedt. Ezzel együtt Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában – hogy csak a legnépesebb közösségeinket említsem – a helyzet hasonlóképpen katasztrofális. Hogyha valamely gyökeres fordulat nem áll be, belátható időn belül a Kárpát-medence országainak kivesző etnikai kisebbségei sorába kerül a magyar.
Bizton állíthatjuk, hogy terhes múltunk és a jelenben is tovább tartó, kedvezőtlen nemzeti-etnikai folyamatok következményeképpen fennálló, válságos helyzetünk orvoslására és megoldására csakis az Andreas Gross-féle autonómiaalapú konfliktuskezelés mutatkozik alkalmasnak és nyújthat számunkra reális esélyt. A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) – melynek elnöke vagyok – 2004-ben éppen ebből a meggondolásból jött létre, a Magyarországgal határos nemzeti közösségeink autonómiatörekvéseinek demokratikus eszközökkel való, egységes képviselete céljából. Ezen törekvésünkben természetesen messzemenően tiszteletben tartjuk azon országok területi integritását, amelyekben élünk, továbbá a Gross-jelentés azon alapelvének is eleget kívánunk tenni, melynek értelmében a kívánt autonómiának a központi kormány és az érdekelt autonóm entitás közötti megállapodáson kell nyugodnia. 2008-ban a KMAT éppen ezen elvek alapján fordult a bukaresti csúcstalálkozó alkalmával a  NATO-hoz és annak tagországaihoz, hogy Kelet-Közép-Európa és a Balkán stabilitása és biztonsága érdekében támogassák a szülőföldjükön megmaradni kívánó, őshonos magyar közösségekdemokratikus autonómiatörekvéseit, a többségi államaikkal való viszonyuk békés rendezése keretében.
            Úgy tűnik, hogy az EU-ba igyekvő Szerbiában valós politikai szándék mutatkozik a kisebbségi autonómia biztosítására. Szomorú és sajnálatos azonban az, hogy EU-tagállami voltuk ellenére Románia és Szlovákia számára továbbra is „vörös posztó” a magyar kisebbségi önrendelkezés, sőt mi több, a román nemzetállam „nemzetbiztonsági kockázatként” tekint a magyar kulturális, illetve a székely-magyar területi autonómiára, és a Ceauşescu-diktatúra emlékét idéző hadjáratot folytat az autonomisták tábora ellen.
            A román politikai osztály – pártállástól függetlenül – olyan fokú magyarellenes kurzust folytat a jelenben is, melyet az Egyesült Államok külügyminisztériumának éves emberi jogi országjelentése is szóvá tesz, és amely a román–magyar megegyezést szinte teljesen ellehetetleníti.
            A magunk mögött hagyott balkáni háború közvetett figyelmeztetés arra nézve, hogy az Európai Unión belül és annak szomszédságában békés tárgyalások és kölcsönös megegyezések útján keressük az etnikai–kisebbségi ellentétek megoldásának útját. Ezen a téren mind a volt kommunista országokban, mind európai viszonylatban szemlélet– és rendszerváltozásra van szükség.
            Önvédelmi harcunkban és demokratikus kisebbségpolitikai törekvésünkben számítani szeretnénk az Európai Közösség – az Európa Tanács és az Európai Unió – támogató közreműködésére. Európai identitásunk, hagyományaink és értékeink mostani önvédelmi küzdelmében földrészünk őshonos nemzeteinek és kisebbségi nemzeti közösségeinek az érdekei minden bizonnyal teljes mértékben egybeesnek.
 
Tőkés László
EP-képviselő