Egyéb

Kiáltások a Koreai-félszigetről

Kiáltások a Koreai-félszigetről

2015. 07. 02.

Megnyitó beszédébenerdélyi képviselőnk hangsúlyozta: „Egy volt kommunista ország, Románia kisebbségi magyar polgáraként mindaz, ami manapság Észak-Koreában megy végbe, eleven és fájdalmas emlékeket ébreszt bennem. A Ceauşescu-diktatúrában szolgálatot teljesítő református – keresztyén­ – lelkipásztorként tökéletesen átérzem, hogy mit jelent egy totalitárius rezsim elnyomott állampolgárának és kisebbségének lenni.” Továbbá kiemelte, hogy bár a kommunizmus negyed évszázada Kelet- és Közép-Európában összeomlott, a világ számos országában tovább él és végzi pusztítását. Éppen ezért Európa továbbra sem, egy pillanatig sem maradhat tétlen, és egyesült erővel kell folytatnunk az istentelen és embertelen totalitárius világrendszer elleni egyetemes küzdelmünket.
Az Ázsiai Intézetet képviselő David Fouquet köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy az utóbbi két esztendőben a nemzetközi közösség jelentős előrelépéseket tett az Észak-Koreában tapasztalható súlyos emberi jogi helyzet jobbításáért. 2014-ben az ENSZ vizsgálóbizottsága egy 372 oldalas jelentést tett közzé, mely az ázsiai országból megszökött foglyok és börtönőrök vallomásain, hírszerzési jelentéseken és sajtóbeszámolókon alapul. A jelentés beszámol a négy ismert kényszermunkatáborról, ahol a kényszervallatás és a kínzás válogatott módszereit alkalmazzák. Az átfogó dokumentum indítványozza, hogy a rezsim vezetőit, köztük az ország élén álló Kim Dzsong Unt is állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé. „Európa nem maradhat a periférián, a jövőben az eddiginél is komolyabban kell részt vállalnia az Észak-Koreára irányuló nemzetközi erőfeszítésekben” – mondotta az intézet képviselője. Beszédéhez kapcsolódva Kwon Eun Kyoung háláját fejezte ki a nemzetközi közösségnek, ezen belül pedig az ENSZ vizsgálóbizottságának és az EU-nak az eddig nyújtott segítségért és támogatásért. Mint ismeretes, az ENSZ vizsgálóbizottsága arra a következtetésre jutott, hogy „Észak-Koreában rendszeresen, széles körben és súlyos mértékben megsértik az emberi jogokat, és a feltárt jogsértések – számos esetben – állampolitikai alapon elkövetett emberiség elleni bűncselekménynek minősülnek”, melyek „a jelenkorban példa nélküliek”. Azonban a közzétett jelentésnek az érvényesítése még óriási kihívások elé állít, ezért elengedhetetlenül fontos közösen fellépni annak érdekében, hogy Észak-Koreában az emberi jogok terén valódi előrelépés történjen.  
Jung Gwang Il tanúvallomásában beszámolt a kényszermunkatáborban töltött éveiről. Észak-Koreában született és dolgozott éveken keresztül, majd az 1990-es évek végén letartóztatták, mert dél-koreaiakkal találkozott. Fogolytáborba szállították, ahol embertelen körülmények között tartották; napi tizenhat órát dolgoztatták és éheztették. Állatként kezelték, úgy, mint akinek nincs helye a társadalomban. 2003-ban, két héttel a szabadon bocsátása után sikerült megszöknie az országból, és azóta Szöulban él, és emberjogi civil szervezetek munkáját segíti.
Zárszóként erdélyi képviselőnk elmondta, hogy az EP emberi jogi albizottsága (DROI) mindent megtesz annak érdekében, hogy az észak-koreai emberi jogi helyzeten enyhítsen, viszont a Kim-rezsim vehemens módon elzárkózik minden jellegű párbeszédtől. Ennek ellenére a párbeszéd az egyetlen járható út, erre kell törekednünk – szögezte le képviselőnk.

Emberi Jogok Észak-Koreában – Kiáltások a félszigetről
Konferencia az Európai Parlamentben
Brüsszel, 2015. július 2.
 
 
Megnyitóbeszéd
 
 
Az ENSZ vizsgálóbizottságának 2014-ben közzétett jelentése szerint: „Észak-Koreában rendszeresen, széles körben és súlyos mértékben megsértik az emberi jogokat, és a feltárt jogsértések – számos esetben – állampolitikai alapon elkövetett emberiség elleni bűncselekménynek minősülnek.” A kormányzat totalitárius rendszert kényszerít alattvalóira, a véleménynyilvánítás szabadságát elfojtja, a politikai ellenzéket betiltja, a független médiának és a vallásszabadságnak nem enged teret. A rendszer bírálóinak letartóztatás, törvénytelen fogva tartás és kínzás az osztályrésze. Az állítólagos államellenes cselekményekért kollektív büntetés jár, emberek százezreit – köztük gyermekeket is – döntik szolgaságba, fogoly- és kényszermunka-táborokba vetik őket.
Egy volt kommunista ország, Románia kisebbségi magyar polgáraként mindaz, ami manapság Észak-Koreában megy végbe, eleven és fájdalmas emlékeket ébreszt bennem. A Ceauşescu-diktatúrában szolgálatot teljesítő református – keresztyén­ – lelkipásztorként tökéletesen átérzem, hogy mit jelent egy totalitárius rezsim elnyomott állampolgárának és kisebbségének lenni.
A diktatúrák egyik legfőbb jellemzője a megfélemlítettségből fakadó némaság. A kommunista Romániában még egy enyhe kritikát tartalmazó ártatlan vicc elmondása is komoly veszéllyel járt. Az emberre egyhamar rásütötték a rendszerellenesség bélyegét. Emberi, közösségi és társadalmi jogaink mindennapi durva megsértését zokszó nélkül kellett eltűrnünk.
Mély szomorúsággal tölt el, hogy Észak-Korea népének mindmáig egy hasonló totalitárius rendszer elnyomását kell elszenvednie – Kim Dzsong Un rémuralmát. Mai tanácskozásunk azokat az időket idézi fel bennem, amikor 1989-ben „a hallgatás falát” végre sikerült áttörnünk, és a bálványozott hatalommal szabad lelkiismerettel szálltunk szembe. Történt ez egy olyan időszakban, amikor az országok többsége mégcsak bírálni sem merészelte a nacionálkommunista Romániát, a Ceauşescu-házaspárnak a kommunistaKínától eltanult „kulturális forradalmához” pedig némán asszisztált.
Európanem hallgathat, amikor az alapvető emberi jogokat a világon bárhol is sárba tiporják. Ma azokat a bátor embereket üdvözölhetjük körünkben, akik – életük kockáztatásával – Észak-Korea lágereiből szöktek meg, és szólnak hozzánk. Példájuk és jelenlétük beszédes bizonysága annak, hogy megjárva a kommunizmus poklát, még ezáltal sem tudták elhallgattatni őket; most pedig készek arra, hogy személyes tanúságtételükkel emeljék fel szavukat az igazság és az emberi méltóság védelmében.
Negyedszázada annak, hogy Kelet-Közép-Európában összeomlott a kommunizmus. Sajnos azonban a világ számos országában ez az istentelen és embertelen rendszer még távolról sem ért véget. Az emberek százmillióinak totális jogfosztása és elnyomása láttán Európa továbbra sem, egy pillanatig sem maradhat tétlen.
„Sionért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség, az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya, tündököl” (És 62,1). Ésaiás próféta szavával szólva: nem hallgathatunk és nem nyugodhatunk mindaddig, amíg a világ népei igazukat és szabadságukat ki nem vívják.
Oda kell figyelnünk a tanúságtévők szavára.
Az egész világon véget kell vetnünk a diktatúrák uralmának!
Mai összefogásunk is hadd legyen egy határozott lépés ebbe az irányba.
 
                                                                                    
Tőkés László

EP-képviselő