Egyéb

Huszonöt éves a Temesvári Kiáltvány

Huszonöt éves a Temesvári Kiáltvány

2015. 03. 14.

Florian Mihalcea, a társaság jelenlegi elnöke köszöntötte a sajtó képviselőit, akik mellett a Temesvár Társaság több vezetője, tagja, illetve ’89-es ellenálló is megjelent, élükön magával Tőkés Lászlóval, akit sokan mindmáig a temesvári fölkelés elindítójaként, szikrájaként emlegetnek és tisztelnek. Az elnök megelégedéssel nyugtázta, hogy a Temesvár Társaság törekvéseiben mindig is számíthatott a temesvári reformátusok egykori lelkipásztorára, egyben pedig köszönetét fejezte ki neki, az erdélyi magyarok európai képviselőjének, amiért az a fent említett rangos díjra a szervezetet felterjesztette. A 2008-ban alapított Európai Polgár Díjat (Civi Europaeo Praemium) minden évben olyan kivételes teljesítményt nyújtó személyeknek, illetve szervezeteknek ítéli oda a tagországok képviselőinek felterjesztése nyomán az Európai Parlament, akik/amelyek hozzájárultak egymás megértetéséhez, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb együttműködéshez, vagy akik/amelyek az európai gondolat terjesztésének terén kiemelt munkásságot fejtenek ki. Florian Mihalcea maga vette át a díjat február 25-én Brüsszelben, ahová képviselőnk meghívására utazhatott ki egy erdélyi látogatócsoport tagjaként.
A szombat déli sajtótájékoztatón az elnök a Temesvári Kiáltvány sajnálatos aktualitásáról beszélt röviden. Szerinte Romániában még mindig nem történt meg az igazi átvilágítás, a kommunista diktatúra fenntartóit és kollaboránsait nem leplezték le mind, személyiségi jogokra hivatkozva próbálja óvni őket a mindenkori hatalom. A demokrácia megszilárdításáért, a vélemény- és szólásszabadság biztosításáért, a törvények tiszteletben tartásáért vagy részrehajlás nélküli alkalmazásáért síkra szálló Temesvár Társaság elnöke hozzátette, hogy nem tekintik lezártnak az 1989-es rendszerváltást, hanem a maguk békés eszközeivel folytatják azt. Tőkés László EP-képviselő támogatását egyebek mellett abban kérik, hogy az Európai Parlamenttel sikerüljön égre elítéltetni a kommunizmust mint totalitárius rendszert, és megalakulhasson végre egy olyan európai bűnüldöző szerv és instancia, amely a kommunista bűnöket feltárja és megtorolja. A sajtótájékoztatón többen is elítélően szóltak arról a kettős mércéről, amelyet világszerte alkalmaznak, amikor a különböző népirtó ideológiákat, rezsimeket és tömeggyilkosokat megítélik.
Tőkés László – megköszönve a meghívást – kifejezte elismerését a Temesvár Társaságnak az elmúlt negyedszázadban mutatott következetességért és hajthatatlanságért, korszakos jelentőségűnek nevezve a Temesvári Kiáltványt, amely elsőként kiáltotta világgá, hogy Romániában eltérítették az antikommunista forradalmat. Felidézte röviden az 1989-es eseményeket, megismételve azt, hogy nem tekinti magát sem forradalmárnak, sem gyutacsnak, sem szikrának, hiszen ő csak a dolgát tette – lelkipásztorként, magyarként, emberként, családfőként –, amikor szót emelt a Ceauşescu-diktatúragaládságai ellen. Eleinte csak a pártállammal cimboráló egyházi vezetéssel, aztán a magyarellenes nacionálkommunista politikával, végül az embernyomorító titkosrendőrség terrorjával próbált szembeszállni, híveinek, valamint a velük etnikai és vallási sokszínűségben szolidarizáló temesvári népnek köszönhető a felkelés megindulása, amely aztán már az ő kényszerű távollétében csapott át akkor még győztesnek hitt forradalomba. Így önmagát legföljebb az események kovászának, katalizátorának tekinti, és szomorúan állapította meg, hogy negyedszázad alatt nemcsak a forradalmat sikerült ellopniuk a régi rezsim kiváltságosainak és utódaiknak, hanem az országot is zsebre vágták. A Temesvári Kiáltványt újraolvasva szinte minden pontjánál elkeseredhetünk, hiszen: a kommunizmus több vonatkozásban is továbbél; a társadalmi osztályok és rétegek egymás ellen uszításának tipikusan kommunista technikája napi gyakorlat; a temesvári szellemet jellemző tolerancia és a kölcsönös tisztelet nem érvényesül az etnikumaink között; a kommunista párt utódszervezetei uralják ma is politikai porondot; de legálisan működnek a szélsőséges ideológiák exponensei is; a volt állampárt aktivistáit és ügynökeit nem szorították ki a közéletből, sőt ma ők képezik a politikai-gazdasági „elitet”; a xenofóbia, sovinizmus, ultranacionalizmus, értelmiség- és emigrációellenesség a mindennapok része, ráadásul az államegyház is ludas ebben.  A proklamáció zárszava akár ma is a népakarat megnyilvánulása lehetne: „mi, a kiáltvány szerzői, az 1989. december 16–22. közötti események részvevői nem tekintjük befejezettnek a forradalmat. Folytatni fogjuk békésen, de határozottan.”
Végezetül – újságírói kérdésekre is válaszolva – Tőkés László, Florian Mihalcea,Viorel Marineasa, Petrişor Morar, Balaton Zoltán, Alexandra Mihalcea reagáltak még egymás felvetéseire, szinte egybehangzóan állapítva meg, hogy Temesvár szelleme, amely nemcsak egyházi szolidaritást és ökumenizmust, etnikumközi toleranciát és testvériséget, európaiságot és nemzeti önbecsülést jelent, hanem a közös ellenség, a kommunizmus és öröksége elleni küzdelmet is, sajnos mindmáig nem terjedt ki az egész Romániára. Negyedszázad múltán sem nyerték el méltó büntetésüket a ’89 decemberi megtorlások és a 90-91-ben rendezett etnikai zavargások, bányászjárások felelősei, miként az sem állítható, hogy a demokrácia és jogállamiság kiteljesedett volna. Tőkés László nyomatékosította: bár az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként, magyar EP-képviselőként neki elsősorban a romániai magyar nemzeti közösség és az egész magyarság érdekeinek megjelenítése és érvényesítése a feladata, ám Temesvár szellemének továbbéltetése és kiterjesztése az egész országra neki magának is egyik életcélja. Ezért is tartotta fontosnak az Európai Polgár Díjra felterjeszteni a Temesvár Társaságot, valamint azt, hogy negyedszázaddal a megjelenése után maga is aláírja a Temesvári Kiáltványt.