Hírek

Globális Kerekasztal: Erkölcs a politikában

Globális Kerekasztal: Erkölcs a politikában

2015. 05. 09.

Tőkés Lászlóvitaindító előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy világunk és kontinensünk, országaink és népeink életében és történelmében milyen sorsdöntő szerepe van az erkölcsnek, illetve hiányának. A magunk mögött hagyott XX. század két totalitárius rendszerének – a náci és a kommunista diktatúrának – az emberiség ellen elkövetett és háborús bűnei nem csupán jogi értelemben, hanem kihatásaikban és következményeikben is elévülhetetlenek. „Hogyha a glóbusz elsőbbséget élvező, legégetőbb kérdéseire gondolunk – mint amilyenek az általános gazdasági válság és a totális pénzuralom, a környezetvédelem, illetve a széndioxid-kibocsátás és a klímaváltozás kérdése, a terrorizmus és a keresztényüldözések, az emberi és a kisebbségi jogok, a demográfiai válság, valamint a menekültek ügye –, ezek rendezése és megoldása a politika, illetve a politikusok erkölcsi felelősségvállalása nélkül eleve kudarcra van ítélve.” Erdélyi EP-képviselőnk szerint ma már nem csupán „politikacsinálókra”, hanem valódi államférfiakra van szüksége a világnak. „Homo politicusok helyett a homo moralis minőségével bíró vezetőkre és politikai osztályra, akik az önző részérdekeken felülemelkedve valóban az értékek Európáját és világát építik, és akiket sem a mindenen eluralkodó gazdasági érdek, sem partikuláris geopolitikai megfontolások nem képesek a lábukról leszedni vagy útjukról eltéríteni” – mondotta Tőkés László, emlékeztetve: a kerekasztal-tanácskozás feltett szándéka, hogy erkölcs és politika eredendő egységének a helyreállításán fáradozzék, melynek keretében az erkölcsiség visszanyeri szabályozó szerepét a politikában, ez utóbbi pedig megvédi és érvényre juttatja az erkölcsöt a társadalomban. Mert csakis ezúton lehet feloldanunk azt a tudathasadásos, ősi ellentétet, amely a politikát eleve és szükségszerűen „szennyesnek” tartja. Ami pedig Európát illeti: hitbeli-lelki-erkölcsi megújulásra van szüksége az egész földrésznek.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott másnapi megbeszélnek rangos részvevői voltak, így például Yves Leterme, Belgium nemrég leköszönt miniszterelnöke, Vaira Vike-Freiberga, aki nyolc évig volt Észtország elnöke, Ivo Josipovic, aki néhány héttel ezelőtt adta át Horvátország elnöki tisztét megválasztott utódjának,Martonyi János, aki nyolc évig volt magyar külügyminiszter. Előadásaikba filozófiai és társadalmi szempontok mentén elemezték erkölcs és politikai viszonyát. Daniel Dăianuvolt román gazdasági miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok nem lelkesednek az EU iránt úgy, mint az idősebb nemzedékek, nekik ugyanis nincsenek már emlékeik a világháborúkról, diktatúrákról, a határok átjárhatatlanságáról. Varga Zs. András nemrég megválasztott magyar alkotmánybíró pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a tagállamok újkori joga és az európai közösség joganyaga nemcsak jogokat rögzít, de felelősséget is ró az egyénekre, mégpedig igen sokrétűeket.
A találkozón felszólalt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is, aki immár harmadszor vett részt a kerekasztal munkálatain. Arra hívta fel a figyelmet, hogy mind a tagállamokban, mind pedig az unióban annak a politikának van jövője, amely nem csak hatékony, de etikus is. Habár a politikusoktól elsősorban a hatékonyságot várja a választó, hosszú távon a közéletben nem tud megmaradni az a politika, illetve az a szereplő, amely nem tartja tiszteletben az erkölcs normáit. A fenntartható fejlődés sem lehet környezet-, egészség- és erkölcsromboló, mondotta.
Mint minden évben, idén is elfogadnak egy záródokumentumot a részvevők, amelyet elküldenek mind az unió, mind pedig a tagállamok vezetőinek.
 
                                   
Tőkés Lászlónak a Globális Kerekasztalon elhangzott vitaindító beszéde
 
Globális Kerekasztal – 2015
Budapest, 2015. május 8–9.
 
Tárgya: Erkölcs a politikában
                                                                                                                                                         Nyitóbeszéd
Ebben, a Szent Györgyről elnevezett patinás szállodában jó helyen és jó ügyben gyülekeztünk össze. A katonák és lovagok patrónusának jelképes védnökségét kérve tanácskozásainkhoz, bajtársi szeretettel köszöntöm a Globális Kerekasztal „lovagjait”.
Európa Napjának előestéjén – erkölcs és politika összefüggésében – gondolataim az Európai Parlamentbe vezetnek. Közelebbről pedig arra a nemzetközi konferenciára, melyre éppen ezekben a napokban az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának, valamint a magyarországi Nemzeti Emlékezet Bizottságának a közös szervezésében került sor a magyar Országházban.
A dolgok közepébe vágva, már csak az említett tanácskozás központi tárgyát képező vasfüggöny, valamint Európa megosztottságának kérdésköréből is világosan kitűnik, hogy világunk és kontinensünk, országaink és népeink életében és történelmében milyen sorsdöntő szerepe van az erkölcsnek, illetve hiányának. A magunk mögött hagyott XX. század két totalitárius rendszerének – a náci és a kommunista diktatúrának – az emberiség ellen elkövetett és háborús bűnei nem csupán jogi értelemben, hanem kihatásaikban és következményeikben is elévülhetetlenek. A két világégés egymást követő évfordulóin sommás leegyszerűsítéssel állapíthatjuk meg, hogy a „nagy háború” egyenes következményeként kirobbant II. világháború szintén egyenes úton vezetett Európa jaltai megosztásához, a szovjet-kommunista birodalom közel fél évszázados kelet-közép-európai uralmához és a hidegháborúhoz – sőt, mindennek egyenes folytatásaképpen a mostani ukrajnai válság, általában pedig az európai közösségünkre nehezedő, megoldatlan válságproblémák súlyosan veszélyeztetik az egyesült Európa korszakos békeprojektjét.
Az említett ügyekben és viszonylatokban és Európa, valamint a nagyvilág jövőjét illetően, megkérdőjelezhetetlen módon vetődik fel a nagyhatalmak, a volt békecsinálók, az Egyesült Államok – mint egyedüli világhatalom – és a birodalmi Oroszország, továbbá az Európai Unió, vagy akár a G-8-ak és a V-4-ek, egyszóval valamennyi ország és politikai hatalom, illetve ezek vezető és mértékadó politikusainak erkölcsi felelőssége.
Hogyha a glóbusz elsőbbséget élvező, legégetőbb kérdéseire gondolunk – mint amilyenek az általános gazdasági válság és a totális pénzuralom, a környezetvédelem, illetve a széndioxid-kibocsátás és a klímaváltozás kérdése, a terrorizmus és a keresztényüldözések, az emberi és a kisebbségi jogok, a demográfiai válság, valamint a menekültek ügye –, ezek rendezése és megoldása a politika, illetve a politikusok erkölcsi felelősségvállalása nélkül eleve kudarcra van ítélve.
Ebben az értelemben ma már nem csupán „politikacsinálókra”, hanem valódi államférfiakra van szüksége a világnak. Homo politicusok helyett a homo moralis minőségével bíró vezetőkre és politikai osztályra, akik az önző részérdekeken felülemelkedve valóban az „értékek Európáját” és világát építik, és akiket sem a mindenen eluralkodó gazdasági érdek, sem partikuláris geopolitikai megfontolások nem képesek a lábukról leszedni vagy útjukról eltéríteni.
A vallási erkölcsegykori világában, noha borzalmas dolgok mentek végbe, de legalább rendelkezésünkre állott az isteni erkölcsi mérce, melynek alapján különbséget tudtunk tenni igaz és hamis, jó és rossz között, és ítéletet tudtunk mondani az utóbbiak fölött.
Azonban a vallási erkölcs helyébe lépő szekuláris világszemlélet éppenséggel erkölcsi dimenziójától fosztja meg a közgondolkozást, a biztos erkölcsi mércét az erkölcsi relativizmus bizonytalanságára cserélve fel. Ilyenformán mai világunkat nem is annyira az erkölcstelenség – az immoralitás –, hanem mindinkább az erkölcsnélküliség – az amoralitás – veszélye fenyegeti, ami minden bizonnyal a klasszikus machiavellista politikai célszerűség erkölcsi gátlástalanságánál is károsabb.
Kerekasztalunk feltett szándéka, hogy erkölcs és politika eredendő egységének a helyreállításán fáradozzék, melynek keretében az erkölcsiség visszanyeri szabályozó szerepét a politikában, ez utóbbi pedig megvédi és érvényre juttatja az erkölcsöt a társadalomban. Való igaz: csakis ezúton lehet feloldanunk azt a tudathasadásos, ősi ellentétet, amely a politikát eleve és szükségszerűen „szennyesnek” tartja.
Castis omnia casta, azaz a tisztáknak minden tiszta – tartja az Írás (Tit. 1,15). Az erkölcstelen politikától és politikusoktól nem irtózni kell – hanem inkább be kell vinni az erkölcsöt a közéletbe, és tiszta embereket kell beválasztani a politikába. Erre nézve világoló, korszakos példa az ateista kommunizmus emberellenességével szembeszálló II. János Pál pápa világraszóló „erkölcspolitikája”.
A gonoszt jóval győzd meg!– ez az isteni parancs (Rm. 12,21) életünk egyik erkölcsi aranyszabálya, mely a társadalmi életben és a politikában is egyaránt érvényes. Az igaz Egyháznak nem a világhoz kell mindenáron alkalmazkodnia, hanem akár a világ ellenében is – az emberek és a közjó szolgálatában – ezt a parancsolatot kell teljesítenie, és a közéletben is érvényre juttatnia.
Az isten- és embertelen, az igazságtalan és a rossz politikát semmilyen érdek, „demokratikus” opció vagy kompromisszum, végső soron pedig még az elsöprő szavazati többség sem igazolhatja. Ebben az értelemben az erkölcsiség a „polisz” – a közösség – szolgálataként felfogott, jó politikának categoricus imperativusa.
Ennek megvalósítása érdekében hitbeli-lelki-erkölcsi megújulásra van szüksége egész Európának. Még globális kitekintésű külpolitikája is csak ezáltal válhat hitelessé és hatékonnyá. Csak úgy és akkor, hogyha az Európai Közösség törvényeinek könyvtárnyi rengetegét Isten törvényével „harmonizálja”. És hogyha nem csupán Charlie-val tud azonosulni, hanem Mohamed híveinek példájára Krisztus követői is vállalják identitásukat, és el tudják mondani: „Je suis chrétien!”
 
Budapest, 2015. május 8.
 
                                                                                                  Tőkés László