Egyéb

Európa védelemre szorul

Európa védelemre szorul

2016. 03. 02.

Megnyitó beszédében Tunne Kelam észt néppárti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy napjaink háborúi ideológiai alapúak, ezért, ha tisztán akarunk látni, fontos, hogy megszabaduljunk előítéleteinktől és a félreértelmezésektől, határozottan visszautasítva minden szélsőséges megnyilvánulást. Európa veszni hagyja saját identitását, hagyományos értékeit pedig az európaiak nagy része lenézi. Ezen összefüggésben rá kell ébrednünk az oktatás meghatározó szerepére, nem feledve, hogy még a Közel-Keleten is sokan vannak, akik, bár más felekezetűek, gyermekeiket mégis színvonalas keresztény iskolákban taníttatják.
Tőkés László az Európába hívatlanul és ellenőrizetlenül, százezer számra érkező bevándorlók okozta migrációs válság veszélyeire hívta fel a figyelmet. Megítélése szerint a kommunizmus összeomlása óta ez az újkori népvándorlás jelenti a legnagyobb kihívást az egységesülő Európa számára. „Nemcsak a bevándorlók és a menekültek, hanem maga Európa is védelemre szorul. Tudathasadásos állapot ez, hogy miközben a balliberális európai »mainstream« diszkriminációellenes hevülettel száll szembe az iszlamofóbiával – ezzel szemben az iszlám fundamentalizmus tűzzel-vassal üldözi a keresztényeket.  S miközben emezek irgalom nélkül kiűzik szülőhazájukból saját »nonkonformista« hittestvéreiket – mi tárt karokkal fogadjuk az általuk megvetett keresztény Európában a muszlim tömegeket. Egész multikulturális európai kultúránk és plurális politikai értékvilágunk kerül veszélybe a vallási és kulturális kizárólagosságon alapuló muszlim expanzió által, melynek – mondhatni – hitbeli hivatása az iszlám terjesztése és az európai világ muzulmánná való átalakítása. (…) A civilizációk huntingtoni konfrontációja fenyegeti a közeljövőben Európát. Ettől kell megvédenünk társadalmainkat: aziszlám intoleranciával szemben az európai toleranciát, a saria elvakult öntörvényűségétől az emberi alapjogokat és szabadságokat” – mondta az erdélyi képviselő.
Tőkés László meghívására a konferencia jeles vendégelőadójaként Maróth Miklós akadémikus, orientalista Demokrácia keleten és nyugaton címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a muzulmán országok vezetőinek egyfelől a bizánci császárok, másfelől az arab törzsfőnökök voltak az „előképeik”. Nyugati szemszögből megítélve – éppen ezért – politikai berendezkedésükre a despotizmus jellemző. Muszlim oldalról nézve – ezzel szemben – az európai vezetők legitimitását biztosító választások csak korlátozott jogkörrel ruházzák fel a választott kormányokat, mert az egyes országokra vonatkozó döntések java részét anonim, felelősséggel nem rendelkező és elszámoltathatatlan hivatalnokok hozzák meg. Ezek után elfogadhatatlan, hogy az európai országok az iszlám világára rá akarják kényszeríteni saját politikai rendszerüket, és arab vezetőket próbálnak leváltani azon a címen, hogy azok az iszlám politikai hagyományainak megfelelően despotikusan vezetik országukat. Semmi helye nincs a nyugati demokrácia keleti exportjának – vonta le a következtetést Maróth professzor.
Seyed Mostafa Azmayesh, az iszlám – talán egyetlen – békés és toleráns közösségének, a szúfiknak a képviselője azt hangoztatta, hogy a Korán „lelke” a békesség, és amúgy a nőket sem tartja alsóbbrendűnek a férfiaknál. A szunnita és a síita hitoktatók, vagy éppen a muszlim törvénykezés (saria) hívei pedig olyan hamis értelmezést adnak a Koránnak, amelynek már nem sok köze van az igaz iszlámhoz. A Franciaország több neves egyetemét is megjárt vallástudós állítása szerint az arab országokban már az iszlám megjelenése előtt is általános volt a szélsőségesség, az iszlám pedig eredetileg éppen arra volt hivatott, hogy „civilizálja” az arab törzsi társadalmakat. Habár más iszlám áramlat követőit direkt módon nem támadta, de állítása szerint az iszlám szunnita, illetve síita értelmezése nem annyira a vallásról és a hitről, hanem sokkal inkább a hatalom gyakorlásáról szól. Jobb híján ezt nevezhetjük politikai iszlámnak. Arra kérdésre, mivel magyarázza, hogy a világ leginkább diktatórikus államai éppen az iszlámra épülő, ennek mindenhatóságát hirdető államok – erre azt válaszolta, ezen országok csupán hatalmi legitimációs eszközként használják a Korán tanítását. Az iszlám kereszténységhez való viszonyáról szólva a professzor szintén a Koránt idézte, amely arra tanítja híveit, hogy „legyenek olyanok, mint Jézus apostolai”.
Az egész Európát megrázó migrációs válság jelenlegi körülményei között a nyugaton élő iráni hittudós okfejtései aligha jelenhettek többet, mint egy tiszteletre méltó, de mégis csak szektásan marginális iszlám irányzatnak a súlytalan és irreleváns önigazolási törekvését.

Szélsőségesség – Iszlám – Demokrácia
Európai Parlament, Brüsszel, 2016. március 1.
 
 
 Európa önvédelmi harca
 
 
„Hogyan védelmezzük társadalmunkat az iszlám szélsőségességtől?” – fogalmazódik meg a kérdés mai konferenciánk iránymutató alcímében. Éppen ideje volt már ezt a kérdést is hangsúlyos módon felvetni, hiszen a társadalmi, politikai közbeszédet a migrációs válság kezdete óta nem annyira európai társadalmaink demokratikus rendjének a megvédése, hanem sokkal inkább a váratlanul és hívatlanul, százezer számra hozzánk érkező bevándorlók befogadásának, elhelyezésének és védelmezésének a vitája uralja.
Természetesen senki sem vitatja, valamint európai törvényeink is előírják, hogy a háborús menekülteknek oltalmat és védelmet kell biztosítani. Amint azonban kezdettől fogva tudni lehetett, utóbb pedig teljes mértékben beigazolódott: a migránsok túlnyomó része nem háborús menekült, hanem gazdasági bevándorló. Márpedig kontinensünk befogadóképességének is vannak határai, és a migránsok végeláthatatlan áradatával előbb-utóbb még a legfejlettebb nyugati demokráciáknak sem lesz mit kezdeniük. Hogyha a migráció az eddigi ütemben zajlik tovább – márpedig az előrejelzések igencsak erre vallanak – akkor Európa, az Európai Unió a védelmező szerepköréből egyhamar maga is a védelemre szorulók helyzetébe kerülhet. Éppen ezért igencsak időszerű már, hogy országaink és társadalmaink önvédelmére is fokozott figyelmet fordítsunk. Ellenkező esetben ugyanis éppen úgy járhatunk, mint az a jó szándékú ember, aki a fuldokló után a vízbe ugrik, de segíteni nem tudván, maga is az áldozattal együtt merül a mélybe.
Miközben az Unióban a menekültkvóták teljesítéséről folyik a meddő vita, és Merkel asszony az ott lévő másfél millió migráns ráadásaképpen további 300 ezer menekültet kíván a török táborokból Németországba szállítani, a Visegrádi 4-eket pedig, köztük is elsősorban Magyarországot, méltatlan vádakkal illeti Martin Schulz EP-elnök – ezenközben a párizsi terror és a kölni botrány nyomán igencsak ideje már feltenni a kérdést: kicsoda védelmezi meg az európai vagy éppen a schengeni határokat, és hogyan védelmezzük meg európai demokratikus jogrendünket, európai értékeinket és érdekeinket?! Hogyan biztosítsuk Európa megboruló stabilitását és megromló biztonságát? Miként tartóztassuk fel a terrorizmus terjedését, valamint a szélsőségesség térhódítását? Értelemszerűen itt egyszerre kell szólnunk az iszlám szélsőségesség nemzetközi fenyegetéséről, valamint a politikai radikalizmus európai előretöréséről…
Egyszóval: nemcsak a bevándorlók és a menekültek, hanem maga Európa is védelemre szorul. Tudathasadásos állapot ez, hogy miközben a balliberális európai „mainstream” diszkriminációellenes hevülettel száll szembe az iszlamofóbiával – ezzel szemben az iszlám fundamentalizmus tűzzel-vassal üldözi a keresztényeket.  S miközben emezek irgalom nélkül űzik ki szülőhazájukból saját „nonkonformista” hittestvéreiket – mi tárt karokkal fogadjuk az általuk megvetett keresztény Európában a muszlim tömegeket. Egész multikulturális európai kultúránk és plurális politikai értékvilágunk kerül veszélybe a vallási és kulturális kizárólagosságon alapuló muszlim expanzió által, melynek – mondhatni – hitbeli hivatása az iszlám terjesztése és az európai világ muzulmánná való átalakítása.
Soha nem felejtem, amikor a kommunizmus áldozatainak washingtoni emlékművénél, a XX. század két totalitárius világrendszeréről szólva, Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselő harmadikként az iszlám fundamentalizmust nevezte meg. Tudnivaló, hogy a vallásszabadság elnyomása terén a muszlim országok világviszonylatban az élen járnak: az első tizenötből tíz közülük kerül ki. A civilizációk huntingtoni konfrontációja fenyegeti a közeljövőben Európát. Ettől kell megvédenünk társadalmainkat: az iszlám intoleranciával szemben az európai toleranciát, a saria elvakult öntörvényűségétől az emberi alapjogokat és szabadságokat.
 
             
Tőkés László

EP-képviselő