Kisebbségek

Az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportjának záróüléséről

2019. 03. 28.

Az Európai Parlament Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Munkacsoportja (Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages), vagyis az ún. kisebbségi intergroup mai strasbourgi ülésével zárta a 2014–2019-es mandátumbeli munkáját. Az ülés napirendjén két fő téma szerepelt: az Európai Unióba törekvő Szerbia kisebbségeinek helyzete a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács szemszögéből, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem megszüntetésének ügye.

A munkacsoport Tőkés László erdélyi EP-képviselő kezdeményezésére tűzte napirendjére az 1945-ben létrehozott magyar tannyelvű egészségügyi felsőoktatási intézet kálváriáját. A püspök bemutatta meghívottját, Kincses Előd ügyvédet, aki már 1989-es temesvári meghurcolása idején is őt védte, s aki a romániai rendszerváltozás hajnalán a székelyföldi magyarok egyik szószólója volt, a marosvásárhelyi „fekete március” idején pedig a román nacionalista körök céltáblája, később a MOGYE ügyének egyik jogi szakértője. Kettejük beszámolójából rajzolódott ki a kisebbségi munkacsoport számára az egyetem problematikája. Mint ismeretes, a világháború után a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem keretében folytatódott, de immár marosvásárhelyi helyszínnel. Az 1948-as tanügyi reformmal alakult meg az önálló Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet. 1962-ben a kommunista román állam, anélkül hogy hivatalos dokumentumot adott volna ki, és ezáltal megváltoztatta volna az 1945-ös, 1946-os, 1948-as törvényrendeleteket, melyek szerint az egyetemet a magyar kisebbség számára hozták létre és a tanítás nyelve a magyar, bevezette a kétnyelvű oktatást. Az előadásokat románul és magyarul lehetett hallgatni, a gyakorlati órák viszont csak románul folytak és folynak a mai napig. A magyar diákok részaránya azóta fokozatosan csökkent. Időközben a kolozsvári Bolyai-egyetemet is összeolvasztották egy román intézménnyel, az önálló állami magyar egyetemet azóta sem sikerült visszaállítani Romániában. „Az 1959-es esethez hasonlóan 2018-ban a marosvásárhelyi román tannyelvű Petru Maior Egyetembe olvasztották be hatalmi szóval a MOGYE-t” – mutatott rá az erdélyi EP-képviselő, a romániai magyaroknak a tanügyminiszterhez benyújtott tiltakozó petíciója értelmében.

Tőkés László elmondta: jól megírt forgatókönyvek szerint zajlik a poszttrianoni érában az erdélyi magyarok megfélemlítése, elüldözése, beolvasztása, ennek egyik pászmája a magyar egyetemi élet és oktatás elsorvasztása. A Tismăneanu-jelentés feltárta, hogy a kommunista rezsim sokszoros hatékonysággal folytatta és szélesítette ki a királyi Romániában beindult folyamatokat, bemutatva egyebek mellett azt is, hogy a magyar városok hogyan lettek elrománosítva Erdélyben. Hasonló törekvések következtében fogyatkozott meg a magyarság Felvidéken és Délvidéken is. Ezt az betelepítési és asszimilációs folyamatot, amelynek egyik fő kísérleti terepe éppen Marosvásárhely volt, megpróbálta ugyan megállítani az erdélyi magyar érdekvédelem és közképviselet, de az 1990-es magyarellenes pogrom, a román szélsőséges nacionalista szervezetek háttérmunkája, a bukaresti kormányok hintapolitikája és a romániai demokráciadeficit oda vezetett, hogy az egykori színmagyar Székelyvásárhelyen ma már keményen meg kell küzdeni a magyar nyelvű oktatásért.

Kincses Előd a maga során vázolta azokat a jogi mesterkedéseket, amely a MOGYE felszámolásához, a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés végnapokat előrevetítő beszűküléséhez vezettek, a román nemzetállami diktatúra és demokrácia idején egyaránt. „A másfél milliós magyarság anyanyelvén való orvos- és gyógyszerképzés érdekében Mihály király rendeletével 1945-ben létrehozott egyetemen a kétharmados többséggel rendelkező román tagozat rektora és szenátusa törvény- és alkotmánysértő módon mindent elkövet és bármit elkövethet annak érdekében, hogy ellehetetlenítse, megfojtsa a magyar nyelvű oktatást. Legutóbb egy 15 ezer aláírással megtámogatott petícióban követeltük az önálló magyar nyelvű orvos és gyógyszerképzés helyreállítását Marosvásárhelyen” – mondta Kincses Előd, amihez Tőkés László hozzátette: amikor ő maga az EP elé tárta a MOGYE felszámolására tett intézkedéseket, Leonard Azamfirei rektor egy terjedelmes „jelentést” küldetett az európai képviselőknek, amelyben egyszerűen elhallgatta az egyetem elrománosításának több évtizedes folyamatát, az erőszakos egyetemegyesítés révén létrejött új intézményben folyó magyar nyelvű oktatásról pedig hazug és félrevezető tájékoztatást nyújtott.

Hajnal Jenő, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács elnöke a vajdasági önkormányzatiság aspektusairól, a kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről beszélt a Belgrádban elfogadott törvények viszonylatában, de előtárta a délvidéki magyar nemzeti közösség aggályait is, különös tekintettel az anyanyelvű oktatásra. Meghívója, Deli Andor EP-képviselő kijelentette: „A májusban sorra kerülő európai parlamenti választások egyik tétje, hogy olyan képviselők kerüljenek az unió törvényhozásába, akik szívükön viselik az európai őshonos nemzeti kisebbségek sorsát.”

Az EP-beli kisebbségi munkacsoport társelnökei, Gál Kinga, Josep-Maria Terricabras és Nils Torvalds röviden szóltak az intergroup eddigi munkájáról, a mandátum során felvetett és megtárgyalt témákról – ezek legtöbbje nyelvi természetű volt –, leszögezve: egy ilyen frakcióközi munkacsoportnak már a puszta léte is nagy szó a mai Európában. Az erdélyi származású fideszes Gál Kinga elmondta: „Az elmúlt öt évben összesen 35 ülést szerveztünk, és gyakorlatilag minden harmadik ülésen sor került olyan téma bemutatására, amely a határon túli magyar közösségeket érinti. Sikerült napirendre tűzni a legidőszerűbb kérdéseket, amelyek nemzetközi odafigyelést igényelnek, legyen szó pozitív lépésekről, kezdeményezésekről vagy a legégetőbb, aggodalomra okot adó esetekről és helyzetekről”. Zárszavában hozzátette: „Napi küzdelmet folytatunk, hogy sikerüljön közös nevezőre jutni jövőbeli uniós normákról az őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségi közösségek védelmében. Ezt célozza a ma elfogadott zárónyilatkozat is, melyet Csáky Pál felvidéki kollégámmal közösen dolgoztunk ki és terjesztettünk a munkacsoport elé.”

A zárónyilatkozat hangsúlyozza az őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségi közösségek védelmének fontosságát, egy ezt biztosító, átfogó, európai szintű jogi rendszer megalkotását sürgetve.