Egyéb

Közmeghallgatás az emberjogvédőkről

Közmeghallgatás az emberjogvédőkről

2016. 02. 18.

Manuela Picq, Németországban élő jogi aktivista megrázó tanúságtétele a lesújtó ecuadori állapotokról szólt. Közülük származó élettársával együtt az őshonos indiánok jogaiért szálltak síkra – ennek következtében azonban folyamatos hatósági megtorlásnak voltak kitéve, és ő maga is csak erőteljes nemzetközi nyomásra szabadult a börtönből, és menekülhetett külföldre.
            Az Európai Unió kiemelt kötelességének tartja a nemegyszer életveszélyben forgó emberjogvédők oltalmazását. Az Európai Közösség tavaly új védelmi mechanizmust léptetett életbe támogatásuk és védelmezésük végett, és erre a célra, a 2016–2020-as időszakra 250 millió eurót különített el költségvetésében. Ezzel együtt a meghallgatás előadói és Elena Valenciano albizottsági elnök azt hangsúlyozták, hogy a pénzbeli segítségnél is fontosabb a politikai támogatás, amit az előző időkben az Európai Külügyi Szolgálat, az EU diplomáciai testülete igencsak elhanyagolt. A hozzászólók az emberjogvédők fokozott védelmére szólították fel az Unió intézményeit, és védelmük hatékonyabbá tételére nézve tettek konkrét javaslatokat.
            Tőkés László erdélyi képviselő saját tapasztalatait osztotta mega a részvevőkkel – a Ceauşescu-diktatúra idejéből. A jogvédők elszigetelt, reménytelenül magányos helyzete vonatkozásában elmondta, hogy annak idején milyen fontos volt számára az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének védelmet jelentő érdeklődése, és hogy kockázatos módon miképpen kereste a kapcsolatot a külföldi egyházakkal. Az Uniónak követi rendszere révén az eddigieknél is jobban oda kell figyelnie a magányos harcukat vívó jogvédőkre – mondotta –, mivel megítélése szerint az ismert esetekhez viszonyítva még mindig többen vannak azok, akiket az elnyomó rezsimek úgy elrejtenek és leszerelnek, hogy a világ tudomást sem szerez róluk. Képviselőnk külön is felhívta a figyelmet az olyan abszolút diktatúrákra, mint Észak-Korea, valamint a kommunista Kínára, mellyel szemben – gazdasági meggondolásból – nemegyszer még az Unió, illetve annak egyes tagországai is vétkes engedékenységet tanúsítanak.